Portré: Vad István

Portré

2020-04-23 07:28:14
id. Vad István |

Vad István, Vad Anita - forrás:
Forrás: - Vad István, Vad Anita

Új sorozatot indítunk, az elmúlt 50 év legnagyobb játékvezetőit mutatjuk be. A sorozat első része id. Vad Istvánról szól, aki méltón lehet büszke játékvezető családjára.

Vad István 1953. november 5-én született Budapesten. 

Vad István későn kezdett megismerkedni a sportág tudományával. Legalábbis, ha azt vesszük alapul, hogy ma már foci-óvodák és foci-sulik működnek szerte az országban, s a 11—12 éves gyerekek sorra járták a világban a leghíresebb labdarúgó-szentélyeket, hozzák haza a trófeákat a különböző nemzetközi tornákról.

Ő „már 13 éves volt, amikor a szülei megengedték, hogy a Szabadság-hegyről rendszeresen eljárjon a város másik végébe, a Fehér úti KSI-birodalomba. Am elég volt egy-két edzés ahhoz, hogy egy életre barátságot kössön a labdarúgással. Ehhez, persze, hozzájárult az edzői szakértelem is, amely kimondta az ítéletet: igazi csatártehetség van születőben, nem szabad szem elől téveszteni!

Labdarúgó pályafutása

Igazi, vérbeli csatár volt, ezen a poszton játszott a Ferencvárosban (8 évig volt tagja az egyesületnek). A felnőtt csapatban az első mérkőzése: 1975-ben, az utolsó mérkőzése 1977-ben Párizsban volt. Az FTC felnőtt csapatában összesen 49 mérkőzésen szerepelt (19 bajnoki, 6 nemzetközi, 24 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 25 (12 bajnoki, 13 egyéb). Magyar Népköztársasági Kupa-győztes 1976-ban. A Ferencvárost követően játszott Csepelen, ahol nem sok szerepet kapott, majd leigazolta a Volán SC, egy év után nem tartottak rá igényt. Hódmezővásárhelyre került, az NB II-es csapathoz, edzőcsere és máris a területi DÉLÉP SC csapatába találta magát. A labdarúgást 33 esztendősen Rákoscsabán a 22. Volán SC egyesületben fejezte be.

1985-ben a Labdarúgás című újságban az alábbiakat nyilatkozta:

Vad Istvánnak megéri a második vonalban futballozni?
— Ebben az osztályban csakis az első öt-hat helyezett együttesben „éri meg” játszani! Az én esetem természetesen nem lehet mérvadó, hiszen végig a kiesés ellen küszködtünk, tehát nem is kereshettünk jól. Az az igazság, hogy ha a feleségemnek nem lenne egy viszonylag jól jövedelmező vendéglátóipari munkahelye, akkor nekem már abba kellett volna hagyni a labda rúgását ... A télen például hívtak Egerbe, de fájó szívvel nemet kellett mondanom. Nem adhattuk fel a feleségem biztos állását az én bizonytalan egri egzisztenciámért. A család nélkül viszont én egy lépést sem tennék. Kisfiam, a hatéves Pisti — aki focikapus szeretne lenni! — már nagyon megszokta, hogy vagy anyu, vagy pedig apu megy érte az óvodába. És ez így lesz akkor is, ha ősszel megkezdődik számára az iskola.

 

Ugye nem titok, hogy amikor éppen nem kell pályára lépnie labdarúgóként, akkor játékvezetőként működik? . ..
— Nem, egyáltalán nem titok. Tudja, amikor az apám abbahagyta a játékot, ő is bíráskodott. Később meg, amikor rengeteget utaztam fel Vásárhelyről a fővárosba, a vonaton sokat beszélgettem a játékvezetőkkel, és közben kedvet kaptam a sípmesterséghez. Szeretnék egyszer NB I-es játékvezető lenni! Most persze még csak BLjSZ-mecs- cseken sípolök és lengetek. De jóbarátom, Németh Lajos példája lebeg előttem, aki bámulatos gyorsasággal emelkedett fel a ranglistán, és lett FIFA-bíró.

Szóval, hogyan lett játékvezető?
— A síp szeretetét még édesapám oltotta belém, aki maga is aktív játékos volt. A játékkal töltött évek alatt azonban még nem gondoltam a bíráskodásra, csak jóval később. Egészen pontosan akkor, amikor vasárnaponként Hódmezővásárhelyről hazafelé jövet a vonaton együtt utaztam a játékvezetőinkkel, s Eörytől, Nagy Lacitól, Maczkótól és többiektől hallottam a jobbnál jobb bírósztorikat. Ekkor fogott meg az 6 kicsit furcsa, különös világuk, s így határoztam el, hogy én is rablóból pandúr leszek.

Játékvezetői pályafutása:

Az általánosan elfogadott nézet szerint - a sporttörténelem igazolja ezt a téves állítást - igazán csak az lehet kiváló játékvezető, aki maga is rúgta a labdát, ismeri a játékosok minden csíntevését. Labdarúgó pályafutásának végén, a budapesti XIII. kerületi Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságánál, Kürti Imre, Lovász László, Sipos Sándor vizsgabizottság előtt tett játékvezetői vizsgát. Hamarosan felkerült a Budapesti Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságához, ahol a ranglétrán gyorsan lépkedett előre. NB. III-as, rövidesen országos utánpótlás besorolást kapott, majd az országos keretben NB. II-es mérkőzések vezetésével bízták meg. Az első osztályban 1990-től tevékenykedett, 1998-ban búcsúzott a nemzeti játékvezetéstől. "Örök fájdalma maradt", hogy nem vezethetett mérkőzést a Ferencvárosnak. A játékvezetők Etikai Szabályai nem engedik, hogy a játékvezető élesben annak a csapatnak vezessen mérkőzést, ahol maga is játszott - barátságos vagy edzőmérkőzése vezetése azonban nem tiltott.

Élvonalbeli kimutatások:

Szezon
Vezetett mérkőzés
Sárgalap
Átlag sárgalap
Kiállítás
Átlag piros
1998/1999
4
20
5.00
1
0.25
1997/1998
15
56
3.73
4
0.27
1996/1997
18
74
4.11
2
0.11
1995/1996
9
35
3.89
1
0.11
1994/1995
11
47
4.27
5
0.45
1993/1994
16
55
3.44
6
0.38
1992/1993
14
52
3.71
2
0.14
1991/1992
12
45
3.75
1
0.08
1990/1991
7
14
2.00
3
0.43
ÖSSZESEN
106
398
3.75
25
0.24

 

Játékosok közül a legtöbbet Szlezák Zoltánnak vezette (18 mérkőzés), míg őt Bérczy Balázs, Hahn Árpád követi a rangsorban. Érdeksség, hogy volt Fradi játékosként a legtöbb élvonalbeli meccset (20) a Honvédnak vezette.

Nemzetközi játékvezetés:

A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1991-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. 38 évesen vezethette első nemzetközi mérkőzését. Pályafutása alatt UEFA KEK, Intertotó Kupa és nemzetek közötti válogatott mérkőzéseket vezetett. Az MLSZ JB nemzetközi kapcsolatának eredményeként 1993-ban Hartmann Lajos társaságában meghívást kapott Katarba a nemzeti bajnokságban működő csapatok összecsapásainak irányítására. 10 mérkőzésen vezetőbíróként, 7 találkozón pedig egyes számú partbíróként tevékenykedett. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 20. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1998-ban egészségi okok miatt búcsúzott.

Játékvezető család:

A mama a (akkor még) Testnevelési Főiskola tanáraként a labdarúgók oktatásáért volt felelős személy. Az apa, id. Vad István az aktív labdarúgást befejezve rendszeresen megnézte fiát a serdülő, majd az ifjúsági derbiken, a játékok végén indult saját mérkőzésének dirigálására, tudni illik, ő akkoriban a budapesti (megyei) bajnokságban bíráskodott. A fiú, Vad István, gyorsan végigjárva a játékvezetői szamárlétrát, hamarosan a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagja lett. Az unoka, a fiú, Vad II. István az idő múlásával maga is, a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagjai közé emelkedett. A másik unoka, a lány, Vad Anita testvérének hazai- és nemzetközi játékvezetői sikerein felbuzdulva, fiatal felnőttként maga is a játékvezetői vizsgát tett. Határozottan kijelenthetjük, hogy a játékvezetői sportpályafutások során ritkaságszámba megy, hogy egy családból három - id. Vad István, ifj. Vad István, Vad Anita - FIFA minősítésű játékvezető nevelődjön ki. Európában, de talán a világon is különleges esemény, hogy a nagyapa, az apa, a fiú (unoka) és a lány (unoka) is játékvezetésre adja a fejét.


Kapcsolódó dokumentum:

- A dokumentum PDF forumátumban tölthető le.
 

Kapcsolódó cikkek

Vad játékvezető-dinasztia: apa, fiú, lány
2012-07-18 15:38:08

Mindennaposnak nem nevezhető történet: van egy labdarúgó, Vad István, aki a pályafutása befejezése után játékvezetőként is ismert lesz, majd a fia ugyancsak a bíráskodásra teszi fel az életét. A slusszpoén természetesen nem ez, hanem hogy a családfő sarjai legalább olyan ?érdekessé váltak", mint a korábbi FTC-futballista: előbb a FIFA-ranglétrán még gyorsabban emelkedő Vad II István, aki a minap a nemzetközi figyelem középpontjába került, illetve pár évvel korábban a lánytestvére, aki szintúgy mérkőzéseket kezdett vezetni. És ő már a negyedik szakmabeli a famíliában...

Hozzászólások: