Portré: Szabó Béla

Portré

2020-05-01 05:08:24
Szabó Béla |

Szabó Béla - Nagy Miklós - Kovács l - forrás: Nemzeti Sport
Forrás: Nemzeti Sport - Szabó Béla - Nagy Miklós - Kovács l

72 NB. I-es mérkőzést vezetett Szabó Béla játékvezető, utolsó két meccsén nem viselte a jelvényt!

Fiatal korában labdarúgó játékos volt, majd edző illetve játékvezető lett. 1972-ig játszott különböző csapatokban, Játékos pályafutását az NB. III-as MEDOSZ Erdért gárdájánál fejezte be. Ezután hét évig edzősködött, többek között a Ferencváros utánpótlásánál. A játékvezetéssel párhuzamosan az Erdért csapatnál edzősködött.

A játékvezetői vizsga megszerzését követően különböző labdarúgó osztályokban szerzete meg a szükséges tapasztalatokat. Az ellenőrök és sportvezetők véleménye alapján 1980-ban került az NB. II-es játékvezetői keretbe. 1983-ban az MLSZ JB vezetői válaszút elé állították: vagy edzősködés, vagy NB. I.

A játékvezetést választva még ebben az évben, a Haladás–Vasas (1:0) találkozó vezetésével debütálhatott a legmagasabb osztályban. Az aktív játékvezetést 1989-ben a Győr–Békéscsaba (2:0) mérkőzés levezetésével fejezte be. Érdekesség, hogy az utolsó három bajnoki mérkőzésen - tudva, hogy kimarad a keretből - nem tudta teljesíteni a fizikai tesztet -, nem viselte a játékvezetői jelvényt. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1985/1986-os bajnoki idényben 15 mérkőzés levezetésére kapott lehetőséget.

Szezon
Vezetett mérkőzés
Sárgalap
Átlag sárgalap
Kiállítás
Átlag piros
1989/1990
2
5
2.50
3
1.50
1988/1989
8
19
2.38
3
0.38
1987/1988
11
22
2.00
3
0.27
1986/1987
12
21
1.75
4
0.33
1985/1986
16
31
1.94
6
0.38
1984/1985
11
22
2.00
1
0.09
1983/1984
7
14
2.00
2
0.29
1982/1983
5
6
1.20
1
0.20
ÖSSZESEN
72
140
1.94
23
0.32

1985-1989. között nemzetközi keret került.

1994-ben érdekes interjú jelent meg Szabó Bélával a Nemzeti Sport hasábjain:

Szabó Béla néhány éve abbahagyta a játékvezetést.
Tulajdonképpen azt mondják, ő is sértett emberként távozott a futball világából. Tehát egy sértett ember kérdezett több, ha lehet, még sértettebb embert.

„Hogy van, bíró úr?”
Csak nem plagizálunk? - Kérdezett vissza.

Idézőjelbe tesszük a kérdést és akkor nem plágium.
Köszönöm szépen, fizikailag és mentálisan is kiválóan vagyok.

Mondja, mit jelent Önnek ez a szó, hogy tisztesség?
Számomra azt jelenti, hogy amit velem közölnek, azt maradéktalanul, ha lehet, szó szerint megírom.

És a bosszú?
Nem vagyok bosszúálló, ennek a szónak a tartalmi részével nem foglalkozom. Nem tartom ideillőnek ezt a kérdést.


Miért hagyta abba a já tékvezetést?
Nem láttam további perspektívát benne. Ezért a hetvenötödik NB l-es mérkőzésemen elbúcsúztam a síptól.

Az utolsó két mérkőzésén miért nem viselte a JB jelvényét?
Otthon felejtettem.

Nekem azt mondták, hogy kijelentette, azért nem viseli, mert nem tartozik ebbe a társaságba.
Ezt azoktól kellene megtudakolnia, akik ezt mondták rólam.


S másodszor is otthon felejtette?
Az igazság az, hogy másodszor már nem találtam meg. S miután nem volt több küldésem, mert a frissen megválasztott elnökséggel megállapodtunk, hogy mikor vonulok vissza, nem szereztem be új emblémát.

Ón FIFA-bíró volt.
Így igaz.

Egy időben viszont nem kapott nemzetközi mérkőzéseket. Elárulná az okát?
Tudom, vagyis gondolom, azért, mert amikor Svájcban vezettem, két ott segítő kollégám akkora telefonszámlát követett el, hogy utána az UEFA és a FIFA pihentetett.

Úgy tudom, nem ez volt az oka, hanem kint volt egy felmérésen, és nem tudta megfutni a szintidőket, itthon pedig mindezt elhallgatta.
Ebből egy szó sem igaz. Huták Tónival együtt voltunk kint Klosterben és Davosban. Ott a felmérésen én voltam Európa leggyorsabb játékvezetője a rövid távokon. A 2400 métert úgy abszolváltam, hogy az egésztábor nekem drukkolt. Egyébként az eredmények
megtalálhatók az akkor kiadott Bulletinban. Aki mást mond, az hazudik.

Azt is rebesgetik, hogy ön sem volt jobb a Deákné vásznánál. Hiszen mondjuk, Békéscsabán, ugyanúgy elfogadta azajándékokat, mint más.
Félreértés ne essék: én is elhoztam Békéscsabáról a szalámit. Nem, hogy elhoztam, egyszerűen nem lehetett viszszautasítani.
De azt a megállapítást, hogy nem voltam jobb a Deákné vásznánál, vissza kell utasítanom. A beszélgetésünk éle ugyanis nem olyan
típusúak ellen fordul, mint én vagyok.


Mond Önnek ez a név valamit, hogy Lo Bello?
Remélem, nem a híres játékvezetőre gondol?

Nem.
Békéscsabán így hívták a „törődős” embert. Ő rakta be a kolbászt, ő vitt el bennünket vacsorázni.

Térjünk rá a cikksorozatra. Emlékszem, a játékvezetői edzőtáborokban mindenkivel egyetértésben ön is elítélte azokat a kollégákat, akiket most megpróbál tisztára mosni. Mi adta az ötletet, hogy megkeresse őket?
Azt gondoltam, hogy több mint tíz év távlatából közelebb jutunk az igazsághoz. Itt mindig találgatások voltak, nem tudtam, hogy megvesztegethetők voltak-e, vagy sem. Netán egyszerűen csak egy eltévesztett egyesületi érdekképviselete miatt maradtak ki a
keretből. Úgy gondoltam, hogy ezek az emberek kapják meg a megszólalás jogát. Egyszóval szerettem volna tudni, hogy mi az igazság.

 A cikkeket olvasva felmerül a gondolat, hogy valaki nem mond igazat!
Szeretném tudni, hogy ki. Hiszen amit leírtam, azt szószerint mondták a kollégák.Egyébként furcsálltám, hogy az akkori államtitkár, Buda úr meghallgatásuk nélkül tiltotta el őket. De azokat nem, akik esetleg adták a pénzt.

A jog szerint az a bűnösebb, aki elfogadja, nem pedig az, aki adja.
Szerintem az is bűnös, aki adja.

Ezen nem érdemes vitatkozni.
De ha már eltiltották őket, a panaszukat azért meg lehetettvolna hallgatni.

Úgy tudom, egyikük sem élt a fellebbezés jogával. Pontosabban: egyetlen kivétel Jaczina Róbert volt, akit végül is felmentettek és tovább folytathatta tevékenységét.
Én viszont pont az,ellenkezőjét hallottam tőlük. Ők fellebbeztek, de válaszra sem méltatták őket.

Egy állítás, egy tagadás. Menjünk tovább. Hadd mondjak egy konkrét példát. A Tátrai úrral készült cikkben van egy rész, amely nem felel meg a valóságnak. Éppen ott voltam a Vasas-pályán a játékvezetői öltözőben, amikor Puhl Sándor megkérte Tátrait, hogy hagyja
el az öltözőt. Szó sem volt Pubikázásról és, hogy „köztünk a helyedéről.
Találkozhattak máshol is. De nekem Tátrai így mesélte.

Szabó úr, maga haragszik Nagy Miklósra, a JT jelenlegi elnökére?
Egyáltalán nem.

Akkor miért kellett őt minden cikkben elmarasztalni?
Ezt nem én tettem, hanem a volt,kollégái.

És ők miért neheztelnek rá, amikor nem tehetett arról, ami történt? Hiszen akkor még aktív játékvezetőként tevékenykedett.
Azt vetik a szemére, hogy cserben hagyta a régi kollégákat.

Egy szó mint száz, ön most felmenti a volt kollégákat?
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy elkövették azt, amiért eltávolították őket a játékvezetői testületből.

Nos, ezzel nem vagyunk egy véleményen.
Pedig jelenleg mindnyájan megbecsült, tiszteletben álló emberek, s a maguk posztján megállják a helyüket.

 


 

Hozzászólások: