Megszólal Solymosi Péter

Profi - vegyes

2013-07-23 19:33:00
Solymosi Péter |

Solymosi Péter - int - forrás: puskasakademia.h
Forrás: puskasakademia.h - Solymosi Péter - int

Solymosi Péter több, mint négy éve került Debrecenbe. A megyeváltás után, most státuszában is bekövetkezett egy változás, hiszen amatőrből profivá avanzsált.

Pár éve már Debrecenben laksz. Teljesen beilleszkedtél, vagy még mindig veszpréminek vallod magad?
Valóban több, mint négy éve már Debrecenben élek. Úgy érzem jó helyre kerültem. Kezdetben sok kérdés, kétely volt bennem, de szerencsére rengeteg pozitív élmény ért. A legtöbbet Berettyán Peti segített. De Horváth Robi és Sápi Csabi is segítségemre volt. Úgy érzem, a megyei kollégák is szeretettel fogadtak.
 
Az egyik legfoglalkoztatottabb játékvezető voltál az elmúlt idényben. Volt már hasonló pályafutásod során? A 2012-13-as év az egyik legjobb évem volt. Ennél már csak egy jobb félévem volt, amikor tizenöt mérkőzésből tizenháromszor vezettem. Igaz abban benne volt egy kettős, péntek-vasárnapos küldés.
 
Amellett, hogy az egyik legfoglalkoztatottabb voltál, az egyik legrutinosabb is vagy. Érzed, hogy a többiek felnéznek rád? Kikérik-e a tanácsod? Lassan közelítek a százhetvenedik mérkőzéshez. Több, mint tíz éve vezetek NB I-es mérkőzéseket és korban is már csak a Szabó Zsolti előz meg. Rutinos játékvezetőnek számítok, és ezt éreztetik is velem a többiek az országos keretben is! Azt nem gondolom, hogy felnéznek rám, de elismernek és figyelnek a véleményemre.
 
Bekerültél az első tizenkét profi játékvezető közé. Miben fogja ez megváltoztatni az életed? A profi keretbe kerülés hatalmas megtiszteltetés. Sokban változik az életem, de nem a szakmai része. Úgy érzem, eddig is felkészültem fizikálisan és szellemileg is. A kollégákkal a mérkőzéseken ? előtte és utána ? megfelelő koncentrációval a legjobb teljesítményre törekedtünk, persze kellő önkritikával. Azt várom pluszban, hogy nagyobb nyomás nehezedik majd ránk a média, a csapatok, a nézők, az MLSZ és a többi kolléga részéről. Minden lépésünk fókuszba kerül, és a mérkőzésszám is növekedni fog.
 
Lassan azért közelít hozzád a negyvenöt éves korhatár. Gondolkodtál már azon mi lesz, ha szögre akasztod a sípod? Még négy és fél évem van kor alapján, szeretném ezt végig csinálni tisztességesen. Ez a legfőbb tervem most. Ha már nem vezethetek, talán ellenőrként folytatnám legszívesebben, de ez még nem foglalkoztat.
 
Addig viszont még sok minden vár rád. Például külföldre is kilépsz tartalék-játékvezetőként. Hol lesz a mérkőzésetek? Szerencsés vagyok, mert bár nem a FIFA keret tagjaként rangsorolnak, mégis részt vehetek külföldi mérkőzéseken. A legelső mérkőzésem Sápi Csabival volt Észtországban, azóta pedig sok országot, stadiont bejárhattam. Legközelebb a Bognár Tamás - Berettyán Péter - Horváth Róbert hármas mellett, Romániában működhetek tartalékként Európa Liga selejtező mérkőzésen.  
 
Korábbi interjú Solymosi Péterrel: Egy ideje Debrecenben él, mit kell tudnia a Napló olvasóinak az Ön pályafutásáról? Solymosi Péter: 1995-ig futballoztam Veszprém megyében, ugyanis veszprémi születésű vagyok. Kilencvenötben vizsgáztam le, mint játékvezető az edzőm tanácsára, ugyanis renitens labdarúgónak számítottam és nem azért, mert túl durva lettem volna, hanem mert gyakran osztottam az észt a bíróknak. Ezután még másfél évig fociztam, majd 97-ben álltam játékvezetőnek. Kezdetben megyei első osztályú mérkőzéseket vezettem az ifik és a felnőttek között, majd tíz évvel ezelőtt bemutatkozhattam az élvonalban is. Mi inspirálja Önt hétről hétre ezen a pályán? Solymosi Péter: A játékvezetés nagyon érdekes és szép szakma. Annak ellenére, hogy nagyon kevés kisgyerek készül futballbírónak, nagyon jó dolog a labdarúgásban tevékenykedni. Nem sok embernek adatik meg, hogy eljusson játékosként a legjobbak közé, de játékvezetőként olyan közegben dolgozhatom, amely nagyon vonzó számomra. Nyilván nem könnyű elkezdeni ezt a pályát, hiszen ha valakinek ?csak? egy megye II-es meccset kell is levezetnie, ott is mindenki a bírón szeretné levezetni az egész héten felgyülemlett feszültséget. Mi a játékvezetői hitvallása, milyen irányelvek szerint vezet egy-egy mérkőzést? Solymosi Péter: Olyan játékvezetőnek szeretném hinni magam, aki megpróbálja minél folyamatosabbá tenni a játékot, hogy élvezhető legyen az adott kilencven perc. Úgy vélem, a játékosok is egyre inkább ezt szeretnék, ellentétben a korábbi esztendőkkel, amikor a magyar futballisták jobban igényelték, hogy le legyen fújva minden apróbb szabálytalanság, mert ha néma maradt a síp, a következő pillanatban már jött a törlesztés. Hozzátenném, hogy Magyarországon az is közrejátszik a sok szabálytalanságban, hogy a pálya talaja nem megfelelő minőségű. De ma már itthon is az a törekvés, hogy minél több test-test elleni ütközést engedjenek meg a bírák. A pártatlanság az alap, szeretném, ha teljesítményemmel segíteni tudnám a magyar labdarúgás színvonalának emelkedését. Ehhez biztos hátteret nyújt a kiegyensúlyozott családi hátterem, ami nélkül nem tudnék megfelelően teljesíteni. Milyen szempontok szerint dől el egy forduló bíróküldése, készül-e azokból a csapatokból, akiknek vezetni fog a hétvégén? Solymosi Péter: Az adott megyében élő játékvezető nem vezethet az ott székelő csapatnak: én amióta Debrecenben lakom, nem vezetek a Lokinak, sőt a közvetlen riválisainak sem. Esetleg ha valakinek gondja akadt egy stadionban, akkor egy ideig oda sem küldi a Játékvezetői Bizottság. A ?leiratkozás? egyébként már megszűnt, nincs olyan, hogy a klubok kérhetik, melyik bíró ne vezessen nekik. Mindig hétfőn dől el, ki melyik mérkőzést vezetheti a hétvégén. Az tény, hogy mi készülünk a csapatokból, a csapatok pedig belőlünk. Jómagam felidézem a két gárdának vezetett legutóbbi meccseimet, megnézem, ki miként szerepel a bajnokságban, utánanézek, mennyire várható feszült meccs, kik azok a játékosok, akikre esetleg külön figyelmet kell fordítanom. Persze, szó sincs arról, hogy valaki fekete báránynak számítana nálam, de nem árt felkészültnek lenni és esetleg már az öltözőfolyosón váltott három-négy mondattal elősegíteni, a meccs problémamentes lebonyolítását. Mi a véleménye a bevezetett, illetve tervezett újításokról, gondolok itt a videóbíróra és az ötödik, illetve hatodik játékvezető megjelenésére. Solymosi Péter: Nyártól nálunk is bevezetik a hat játékvezetős rendszert. A hat bíró alkalmazásának előnye elsősorban abban rejlik, hogy több rejtett szabálytalanságra derülhet fény a büntetőterületen belül és ez mindenképpen sokat lendít a bíráskodás eredményességén. Emlékezzünk csak a francia-ír pótselejtezőre, ha ott van egy alapvonalon álló ember, könnyen lehet, hogy az írek jutottak volna tovább, hiszen a francia gólt kezezés előzte meg. A videóbíró bevezetése pénzkérdés: kíváncsi lennék rá, ezt hány élvonalbeli klub tudná finanszírozni. Pedig ez a rendszer csak úgy működhet, ha minden stadionban jelen van a technika. Sokakat érdekelne, hogy az úgynevezett fülesen keresztül hogyan kommunikál a játékvezető az asszisztenseivel, mi hangzik el ott meccs közben? Solymosi Péter: Először roppant furcsa volt a szerkezet használata, ám azóta eltelt két-három év alatt kialakítottunk egy kommunikációs formát. A cél, hogy a lehető legkevesebbet beszéljünk, csak az adott szituációról essék szó, különben elvonhatja a figyelmünket a játékról. Hallottam olyan városi legendát, hogy valaki énekelt a kollégájának meccs közben, de erről nem tudok semmilyen konkrétumot? Ami érdekes lehet: nem szabad használnunk a ?nem? szót. Ugyanis ha a büntetőterületen belül történik valami, nem mondhatja azt az asszisztens, hogy ?nem tizenegyes?, ugyanis ha véletlenül nem hallom a ?nem? szót, akkor félreérthetem a kollégám reagálását. Az utóbbi hónapokban felvetődött, hogy Magyarországon is szükség lenne főállású játékvezetőkre. Ön hogyan vélekedik erről?
 
Solymosi Péter: Azt ne gondolja senki, hogy most nem készülnek föl lelkiismeretesen a játékvezetők egy-egy mérkőzésre! Hiba lenne azt várni, hogy ha nyártól csak profi játékvezetők fújnak a pályákon, akkor hibátlan lesz a bíráskodás, azonban az kétségkívül igaz, hogy a játékvezetés mára túl nőtt azon, hogy elmegyünk hétvégén és levezényeljük a meccset, ami két órát vesz igénybe. Ez sokkal több időt igényel, amit nem mindenkinek tolerálnak kellően a munkahelyén, ilyen szempontból mindenképpen pozitív lenne a változás. Ha ez bekövetkezik, többet lehet és kell is követelni a játékvezetőktől. A meccsek közben és után az edzők előszeretettel bírálják a játékvezető munkáját, miként éli ezt meg?
 
Solymosi Péter: A szabályok szerint a tréner a technikai zónában mozoghat, de sem szavakkal, sem gesztikulációval nem bírálhatja a döntéseinket. Csak egy példa: Sisa Tibor rendkívül intelligens, talpig úriember. Ő mindig annyit tett csupán, hogy széttárta a karját, mi magunk közt csak ?Jézus-jelzésnek? hívtuk ezt. Ez egy számonkérő gesztus, a tartalék játékvezetőnek ezzel rögtön foglalkoznia kell, hiszen mozdulatával feszültséget generál a nézőtéren és a pályán is. De Urbányi István is, még az Újpest edzőjeként elismerte, neki fontos, hogy a közönség presszionálja a játékvezetőt és az ellenfél játékosait. Ez hozzátartozik a futballhoz, nem könnyű kezelni, de arra törekszünk, hogy minden trénerrel és labdarúgóval szót tudjunk érteni. Melyik volt az utóbbi időben a legrázósabb mérkőzése? Előfordult már, hogy félt valamelyik stadionban?
 
Solymosi Péter: A 6?0-ás Újpest?Fradi az emlékezetesre sikeredett, a fradisták azóta is a véremet akarják és azt gondolják, valamiért én gyűlölöm a szeretett csapatukat? Biztosan volt olyan szituáció a meccsen, amit talán másképp ítélnék meg, de hogy szándékosan akarnék ártani valamelyik gárdának is, az nonszensz. Félni sosem féltem, még annak idején sem, amikor megyei összecsapásokat vezettem. Egyébként pedig magasabb szinten olyan komoly biztonsági előírások vannak, amelyek kizárják, hogy bármilyen atrocitás érjen bennünket.



Hozzászólások: