Milyen sípot fújunk?

2014-03-17 20:29:41
Rovat: Oktatás |
Megye:
Játékvezetők:


Több mint 125 éves a játékvezetésre is használt síp, erőteljes hangja egy parafa golyónak köszönhető. Ma népszerűbb a golyó nélküli változat, a piacot két márka uralja. A zónának az olimpiai döntőt vezető Kassai Viktor is elmondta, mit fúj.



Sípot mindenki fogott már a kezében, valószínűleg bele is fújt már egybe. Ezek a pici hangkeltő eszközök sokszor ártatlan és vicces játékszernek tűnnek, pedig sokak kezében, pontosabban szájában, életbe vágóan fontos szerepük van, gondoljunk csak a játékvezetőkre, rendőrökre, úszómesterekre, vízi mentőkre, nekik nem mindegy, mit használnak.

Azt hihetnénk, hogy már az ókorban is használtak sípokat, ám a nem zenélésre használatos eszközt 125 évvel ezelőtt találták fel Angliában. A Birminghamben élő Joseph Hudsonnak a brit rendőrök, a bobbyk munkája adta az ötletet, meglehetősen nehézkesnek találta ugyanis, ahogy csörgőkkel, kereplőkkel próbálnak kommunikálni. A hegedűn játszó Hudsonnak 1883-ban jutott eszébe, hogy könnyebb dolguk lenne egy síppal, viszont a meglévőknek túl gyenge volt a hangerejük. Egyszer aztán leesett a földre a hegedűje, Hudsonnak pedig leesett: egy apró golyót kell a sípba tenni, és máris olyan erőteljes és éles hangot ad ki, hogy arra mindenki felfigyel.

Hudson első megrendelője a Scotland Yard volt, a sípot Thunderernek nevezte el. Céget alapított, és Acme néven elkezdte forgalmazni a sípjait. A szó görögül magas pontot jelent, utalva arra, hogy nagyon sok decibellel tud szólni. Az első sípokat rézből készítették, manapság inkább a műanyagok népszerűk. Az Acme rengeteg különféle sípot készít: nemcsak a rendőröknek és a játékvezetőknek szánt modelljei vannak, hanem madár- és kutyahívói is, valamint biztonsági sípokat is gyárt. Napjainkban több mint ötmillió sípot ad el évente.

A klasszikus típus ma is létezik, ám lényegi átalakuláson ment keresztül: eltűnt belőle a parafa golyócska, éppen az, amivel Hudson forradalmasította a sípkészítést. Ráadásul ezt nem is az ő nevéhez fűződik, hanem az óceán túlpartján élő kanadai Ron Foxcroftéhoz. Több mint száz évet kellett várni az újításra. Az 1947-ben született Foxcroft 17 éves koráig focizott, ám egy sérülés miatt abba kellett hagynia, ezért felcsapott kosárlabdabírónak.

A sípjával sokszor nem volt megelégedve, túl halknak találta. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor az 1976-os montreali olimpia kosárlabdadöntőjét vezette. Egy jugoszláv játékos könyökölt, Foxcroft észrevette a szabálytalanságot, de mégsem állította ki, mert hiába fújta, a síp egyszerűen elnémult. Valószínűleg beragadt a parafa golyó. Ekkor határozta el, hogy kifejleszt egy üzembiztos sípot (a golyós síp esőben sem működik, és a nyál is ronthat a hangerősségén).

A kísérletezés csaknem tíz évig tartott, végül 1987-ben megszületett a Foxcroft neve és akkori életkora után elnevezett Fox 40, az első golyó nélkül síp. Azóta ezt a típust használják az NHL-ben, az NBA-ben, ez szólt a szöuli olimpián és az 1990-es foci-világbajnokságon, ezt fújja rengeteg rendőr, matróz és életmentő, ezt a sípot ajánlják hangjelzésre a parti őrségeknek világszerte, és még a NATO-katonák is fújják. A világ 140 országában mintegy negyvenezer Fox 40 sípot adnak el naponta. A piacot gyakorlatilag az Acme és a Fox 40 uralja, erre a két márkára esküsznek a legtöbben. Nem is kerülnek sokba, pár ezer forintért már megkaphatjuk a legjobb darabokat is.

?A síp a bíró legfontosabb kommunikációs eszköze, ezért törekszünk arra, hogy minél jobbat használjunk? ? mondta a zónának Kassai Viktor FIFA-játékvezető, aki legutóbb például az olimpiai döntőt vezette. Kassai Viktor tíz-tizenöt éve a műanyag Fox 40-et használja, nem is nagyon emlékszik azokra az időkre, amikor még golyós sípot fújt. A magyar bíró két összefűzött síppal lép a pályára, és nincsenek ráerősítve a kezére.

?Korábban csak egy volt a kezemben, és egy kulcstartó volt rajta, hogy legyen a sípnak fogása? ? avat be a részletekbe Kassai Viktor, akinél igen sokáig, akár hat-nyolc évig kitart egy-egy síp. Úgy még sohasem járt, hogy a mérkőzés közben ment volna tönkre a sípja. Kassai Viktor szerint a magyar játékvezetők túlnyomó többsége az övéhez hasonló Fox 40-nel vezeti a meccseket.

Arra sem itthon, sem a nemzetközi mérkőzéseken nincs előírás, milyen sípot használhatnak a játékvezetők, mire odáig jut valaki, hogy rangos meccseket dirigáljon, a sípja sem egy ?nyakba akasztott úttörősíp lesz?. Persze variációk azért léteznek, bírója válogatja, melyik sípot és hogyan használja a pályán. Valaki ráerősíti a kezére, mások egyszerűen a kezükben fogják, Kassai Viktor szerint az olasz játékvezetők között igen elterjedt, hogy csupán két ujjukkal fognak egyetlen sípot.

A síp színére sincs előírás, választék pedig van bőven. Néhány játékvezető, többek között a német Markus Merk, a mezszínéhez passzoló sípot vesz a szájába: néha feketét, máskor sárgát. Az olasz Roberto Rosetti leginkább kék síppal szereti dirigálni a meccseket, ám az még különlegesebbé teszi a sípját, hogy egy kereszt lóg rajta.



Forrás: http://zona.hu/article/1545/milyen-sipot-fujnak-a-legjobb-jatekvezetok.html