focibiro.hu


Beteges a bírók elleni kampány; a tulajdonos és az MLSZ is felelős - Hemingway-blog

2012-09-25 16:19:45
Rovat: Elemzés |
Megye:
Játékvezetők:


George F. Hemingway, a Budapest Honvéd tulajdonosa a pepsifoci.hu oldalán vezetett blogjában szólalt meg az utóbbi napok slágertémája, az NB I-es bírókat ért kemény kritikák kapcsán. A Honvéd tulajdonosa szerint már-már beteges kampány indult a magyar futballban a magasabb osztályokban működő játékvezetők ellen, és abban, hogy a helyzet ide jutott, elsősorban a klubok tulajdonosai vagy első emberei a felelősek, de az MLSZ-nek is felelőssége van. A kispesti klubvezető szerint a sípmestereket kell és lehet is kritizálni, sőt büntetni is, civilizált módon, ugyanakkor Hemingway úgy látja, hogy néhányan "gyalázatosan" viszonyulnak a bírókhoz, és viselkedésükkel a játékvezetők "tudatos megfélemlítésére" tesznek kísérletet.

"A labdarúgó játékvezetők abban a különleges helyzetben vannak, hogy nem csak akkor szidalmazzuk őket, amikor tévednek, hanem sokszor akkor is, amikor a legjobb, legkorrektebb ítéleteket hozzák. Szóval a jó vagy rossz játékvezetői működés és az egy főre eső anyázás között nincs statisztikai összefüggés. Ez Magyarországon szó szerint értendő, mert az átlagos magyar szurkoló a bírót a csapata ellenségének tekinti. Így különösen nehéz intelligens, kvalifikált fiatalokat találni, akik hajlandók kevés pénzért egy olyan ügyet szolgálni, mely akkor sem jár elismeréssel, ha kiválóan végzik a dolgukat. Hiszen ez a fajta rendszer elég szokatlan az életben.

Természetesen mindenki elmondhatja véleményét, hogy a játékvezető tévedett, de az elmúlt hónapokban egy olyan hisztérikus, néha már beteges kampány indult a magyar futballban a magasabb osztályokban működő játékvezetők ellen, amely nehezen magyarázható tisztességes, racionális indokokkal. A dolog onnan indul el, hogy az elmúlt évtizedekben az emberek mindenképpen a felelősség elkerülésére lettek nevelve. Aki valamilyen elkövetett butaságért vállalja a felelősséget, azt eltávolítják, kirúgják. Aki viszont elkeni a dolgot, és sikeresen meggyőz másokat, hogy ezt földönkívüliek tették, az a helyén maradhat. A felelősségvállalás olyan hiánycikk lett, mint a hóesés Hawaiiban. S innen indul a történet. Mint gyakorló játékvezető, történeteket tudnék mesélni, hogy milyen edzői, sportvezetői viselkedésekkel szembesül az ember az alsóbb osztályokban.

Na most egy pillanatra felejtsük el a sokadosztályt. Mondjuk azt, hogy hát ezek amatőrök, talán nem is tudják, hogyan kell viselkedni. Én ebben nem hiszek, de fogadjuk el ezt az érvelést egy pillanatra. Beszéljünk a profikról, azokról, akiket naponta látunk a stadionokban, az MTV, a Duna Tv, a Sport TV képernyőjén. Látjuk az NB I-es edzőt, vagy a kispadon helyet foglaló más személyeket, ahogy emberi mivoltukból kivetkőzve üvöltöznek, káromkodnak, becsmérlik a játékvezetőt, az ellenfél edzőjét vagy játékosait. Olyan magatartást tanúsítanak, amiért néha nézőket tiltunk ki stadionjainkból. Hadd lépjek tovább! Az edző magatartása átragad a játékosokra is. Elfogadhatónak tartják a játékvezető elleni verbális támadást, a teátrális, sportszerűtlen műeséseket, a játékvezető gyalázását mérkőzés előtt, közben, és utána. Nem az edző állította össze inkompetens módon a csapatot, nem az erőnléti edző nem készítette fel őket, hogy fussanak 90 percet, nem a játékos táncolt tegnap este úgy 11-ig, hogy most lépni sem tud. Nem. Nem ők veszítették el a mérkőzést. A játékvezető, aki valamilyen oknál fogva nem szereti őket, mert csakis az ellenfél javára fújt a mérkőzésen. S mi, a futballtársadalom, elfogadjuk ezt a paranoiás, hibbant gondolkodást? Igen. Ez abból látszik, hogy semmit sem teszünk ellene.

De ki is hibás abban, hogy ide jutottunk, és hogy most javító intézkedésekre van szükség? Elsősorban a klub tulajdonosa, vagy tulajdonos híján a klub első embere. Másodszor a Magyar Labdarúgó Szövetség. Vegyük sorra a dolgokat. Nincs olyan edző, aki megengedheti magának a játékvezetővel vagy a kollégákkal szemben az alpári hangot, a gyanúsítgatásokat, a sértéseket, a zavaros innuendókat, és általában azt a tiszteletlen magatartást, amit bizonyos edzők (és játékosok) részéről tapasztalunk, ha ezt a magatartást a klub első embere nem támogatja. Miután ez a magatartás a játékvezető tudatos megfélemlítésére irányuló kísérlet, a botrányos viselkedés egyszerűen megtiltható, mint ahogy ezt tisztességes helyeken meg is teszik. A jelenség megfékezése egy egyszerű diktátummal megoldható. Senki sem gondolja komolyan, hogy az ilyen gyalázat valahogy a labdarúgás része. Nem az. Ez csak a rosszindulatú, beteg, paranoid emberek fegyvere a védtelen közeg ellen.

Hibáznak-e a játékvezetők? Hát persze. Ki nem? Lehet őket kritizálni? Hát persze. Miért ne? Kell őket is a megfelelő szervezetnek oktatni, figyelmeztetni, esetleg büntetni? Hát persze. Miért ne? Mindent a maga helyén, civilizált modorban.

A Magyar Labdarúgó Szövetség és annak Fegyelmi Bizottsága az elmúlt időkben mértéktartó és megértő módon reagált magára a jelenségre. Úgy tűnik, élesebb eszközök szükségesek egy, a magyar labdarúgás tekintélyét keményen romboló jelenség elleni fellépésre. Nem szabad beletörődnünk abba, hogy állítólagos sportemberek útszéli csürhe módjára viselkednek a pályákon. Ha a játékvezetés színvonalát kívánjuk javítani, az első feltétel az, hogy hagyjuk a bírókat nyugodtan dolgozni. Evidens, hogy a játékvezetés színvonala javításának útja nem a játékvezetők elleni nemtelen támadásokon keresztül vezet. Foglalkozzunk a játékkal, a játékosokkal, és ne engedjük, hogy elvegyék tőlünk a játék élvezetét. Tisztességes, de hibákat is elkövető játékvezetőkkel is tudunk jobb magyar labdarúgást teremteni. Megfélemlített, egyes klubok elismerését keresőkkel nem. S fogadjuk el, hogy az eredményekért leginkább a játékosok, az edzők, a tulajdonosok, és nem a játékvezetők a felelősek. Mondjuk ki: mi vagyunk a felelősek.

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:
George F. Hemingway"