Egy régimódi emődi történet

Játékvezetőkről

2020-05-13 19:23:11
Puhl Sándor |

Puhl Sándor fekete mez - forrás: Labdarúgás
Forrás: Labdarúgás - Puhl Sándor fekete mez

No, nem Szabó Magda „Régimódi történet” című regénye elevenedik meg Emődön, mert azt a hatvan feletti mostani JB. vezetőink nem is értenék (kivéve Berzi Sándort) meg bizonyára.

Ki is az a Szabó Magda kérdeznék ugye? Nem olvasnak azok semmilyen irodalmat, se szépet, se csúnyát, sem Vecsésen, sem Pesten, sem Pécsett (régiesen, mivel ez egy régimódi történet), sem Miskolcon!

Az emődi régimódi történet jóval profánabb, bocsánat egyszerűbb ennél.

A történet lényege az, hogy az előző évi miskolci megyei játékvezetői terem labdarúgó tornát követően Miskolcról Füzesabony felé a régi 3-as főúton mentünk, több kocsival hazafelé. Nem Heves megyeik vagyunk, csak ott mentünk fel az autópályára, ne sározzuk be az egri kollégákat sem. Emődre érve az első kocsi közülünk megállt az első kocsmánál, a többi kocsi is követte az elsőt. Ez idáig rendben is van, egy tornát, vagy egy meccset követően a vezér fröccs ivására egy ilyen hely a legalkalmasabb, gondoltuk mi.


A kocsmában négy helyi 60-as 80-as férfi ült, úgy képzeljük ezt el, mint a „Mi kis falunk” című filmben a kocsmai jeleneteket. Mi idegenek fiatalosan, nagy hanggal kértük ki az italainkat és párbeszéd alakult ki a helyiek és közöttünk.

Hová valósiak? Oda ……..... mondtuk (itt nem írom le, hogy hová, mert már Gyöngyike keresné is azonnal, hogy kik voltak ott a tavalyi a miskolci megyék közötti teremtornán onnan).

Mit keresnek errefelé?
- Mondtuk, hogy játékvezetők vagyunk és teremtornán voltunk Miskolcon.

Játékvezetők? Hát a mi falunkból (most már város) is van egy híres bíró, biztosan ismerik azt a Puhl Sanyit.
- Igen, ismerjük, persze…….

Egymásra néztünk, nem biztos, hogy a legjobb helyen álltunk meg – gondoltuk mindannyian akkor. Józsi Bá, mert így hívták a többiek az öreget, nem volt egy szófukar ember, tovább kérdezősködött tőlünk. Mi nem igazán akartunk mondani semmit, mivel jót nem tudtunk, rosszat meg nem illik más falujában (bocs. városában) ilyet tenni – mert nem olyan családokból származunk mi, hanem olyan családból, mint Bendegúz. Józsi Bá előtt nagyfröccs és beszédes kedvében volt az öreg, kérges kezét emelgetve még nyomatékot is adott a történeteknek.

- Tudják, ez a Sanyi gyerek itt nőt fel a Patak utcában, nagyon rossz gyerek volt akkoriban, egyszer ki is esett az iskola ablakából az emeletről, nem tudom mi -lett vele, ezek szerint nem sántult meg, mert a pályán tudott futni, azt láttuk itt a kocsmába is a tv-ben.

- Arról beszélhetnénk, mármit a Sanyi futásáról – szólalt meg a közöttünk lévő legöregebb kolléga, akit le is intettünk, hogy ez nem tartozik most ide.

- Az, hogy a fizikai teszteket a tatai táborokban egyedül, hajnalba csinálta meg mindig a Puhl, mert azokat soha sem tudta volna megfutni mások előtt! No gyerekek ez tartozik csak igazán ide, főleg két pálesz meg két sör után! Hogyan mer ez így követelni tőletek!

- Az apja nagyon rendes ember volt – mondta Józsi Bá -, igyekvő, becsületes, szerették a faluban, tán a dalárdának is tagja volt a pincesoron? Úgy tudom, hogy ez a Sanyi gyerek végül elkerült vagy Miskolcra, vagy Füzesabonyba tanoncnak, úgy a hatvanas évek derekán.

- Tudják, telt-múlt az idő, sokáig nem láttuk itt a faluban (városban), csak a tv-ben, itt a kocsmában is – mutatott a falon lévő tv-re. Jó tíz éve lehetett tán – ugye Lajos - hogy a polgármester meg a tanácstagok úgy döntöttek, hogy legyen a falu (város) díszpolgára ez a Puhl Sanyi, ami rendjén is van, mert nem tudok, nem ismerek én híresebbet tőle, aki Emődről elkerült valaha is.
Volt nagy helye-huja a foci pályán akkor – még tán malacot is sütöttek neki, meg ünnepi testületi ülés is volt, meg minden, ugye Lajos, te is ott voltál!

- Ott persze – mondta Lajos -, én is akartam látni, ünnepelni, meg enni, inni!

- No, ez a Sanyi gyerek – folytatta Józsi Bá - ott nagyon elérzékenyült az ünnepség végén, szépeket mondott a falura (városra), milyen nagy itt a fejlődés, meg ilyeneket. A legvégén felajánlott a falu (város) sportjára, Lajos mennyit is? Tán 1.500.000,- Ft-ot? Mindenki tapsolt és örült, hogy csak rendes gyerek ez a Sanyi fiú, amit kapott Madridban, meg Párizsban abból ad a földijeinek is.

Mondtuk Józsi Bának, hogy hát tényleg rendes gyerek ez a Sanyi fiú, de most már mennünk kell mert még messze van a messze! Milyen messze, ezt Gyöngyike szeretné legjobban tudni.... ugye? Már kifelé mentünk a kocsmából, amikor utánunk szólt Lajos.

- Azért egyet elfelejtettél Józsi Bá elmondani a vendégeknek a történetből, ami így lesz azért majd kerek. Azt, hogy a tanácselnök (polgármester) az ígért pénzt talán öt, vagy hat részletben, csak nagy kin-keservesen, sok-sok telefonálást követően tudta csak beszedni Puhltól, körülbelül két év alatt…. Talán a legvégén már nem is forintban adta azt meg, amivel tartozott még a falunak (városnak) - ezt beszélték akkoriban a focipályán meg itt a kocsmában is!

Bizonyára akkoriban rossz volt a lapjárása Puhlnak a casinókban és erre már nem futotta neki.

Aki ezt nem hiszi - az járjon utána, és hát hol? Hát Emődön!


Hozzászólások: