Portré: Kovács I. László

2020-05-12 05:47:45
Kovács I. László |

Puhl Sándor nagy barátja, legalábbis ezt mondja magáról.

Kovács I. László (Nagykanizsa, 1946. július 30. –)

1986-ban a Labdarúgás című újság az alábbiakban mutatta be a FIFA jelvény várományos Kovács Lászlót:

A nagykanizsai vasutasok labdarúgója volt és csapatával a MÁV NTE- vel az NB II-ig jutott el. Játszott Zala megye ifjúsági válogatottjában, a szakmunkástanulók válogatottjával külföldön is pályára léphetett. A hetvenes évek elején válaszút elé került, vagy a futball vagy építész technikusként egy vezető beosztás. Mivel akkor úgy érezte, hogy labdarúgóként már nem nagyon léphet előre, a MÁV-nál felajánlott beosztást fogadta el.

A labdarúgástól azonban nem volt könnyű, elszakadnia, rövid idő után átvette egy járási csapat edzéseinek irányítását. 1974 elején — nem volt már csapata és 29 éves voii akkor — nem tudott mit kezdeni a .szabadidejével, hát elvégezte a játékvezetői tanfolyamat. Azóta sem bánta meg ezt a döntést, hiszen ami nem sikerült számára edzőként, az sikerült játékvezetőként: a legjobbak között van és ahogy mondja, bejárta a fél világot.

A vizsga után évről évre lépett előre és 1978-ban NB-s kerettag lett. Az, hogy labdarúgó volt, előnyt jelentett számára. A játékosok többségét még a pályáról ismerte, tudta, hogy valóban sérülés történt vagy csak színleli azt a labdarúgó. Az NB I-ben 1982-ben mutatkozott be a Videoton—Nyíregyháza találkozón. Addig a nagy változások négy évenként történtek az életében, de a következő lépésre csak két évet kellett várnia: 1984- ben FIFA játékvezető lett. Vezetett már nemzetek közötti válogatott mérkőzést, de a nagy álom, hogy nemzetközi kupa találkozón is bemutatkozhasson.

1994-ben a helyi újság az alábbi interjút hozta le:

— 1974-ben egy reggel újságért indultam a Platán sorban — akkor még Bolgár Hadsereg útjának hívták—elevenítette fel a kezdeteket Kovács László. — Találkoztam két barátommal, Kiss Ernővel és Kovács Gyulával, akik éppen játékvezetői tanfolyamra mentek előadást tartani. Elcsaltak magukkal, így lettem bíró.

— Hogy jutottál előre a ranglétrán?
— Egy év után a megyei bajnokságban kezdtem a működésemet, három év múlva kerültem az országos keretbe. A történethez az is hozzátartozik, hogy voltam aktív labdarúgó is, azNB II-ben és az NB III-ban játszottam.

— Mennyi első osztályú és nemzetközi mérkőzést vezettél?
— Pontosan nem tudom, nem vezettem ilyen statisztikát. NB I-est úgy százhúsz körül, ugyanennyit a második osztály ban és harmincötöt külföldön. 1984-ben lettem FIFA-bíró

. — Hogy lesz valaki FIFA-bíró? Az MLSZ ajánlja?
— Minden mérkőzésen van ellenőr, figyelik a játékvezetőt, osztályozzák, s ha mondjuk egy évig jól vezet, akkor kiemelik, nehezebb meccseket adnak neki. Ha ott is helytáll, az elnökség döntése alapján javasolják a FIFA-keretbe. Ezt az MLSZ-nek is jóvá kell hagynia.

— Melyik volt a legemlékezetesebb hazai, illetve nemzetközi mérkőzésed?
— Sok emlékezetes mérkőzés volt. A legnehezebb talán egy Rába ETO—Honvédmeccs volt. Azon a héten mentették fel a Vargát és a Nagy Antalt a bundabotránnyal kapcsolatos vádak alól, s ezt Győrben nem vették jó néven. Jellemző volt, hogy a játékosok nem is fogtak kezet egymással. Sikerült ezt a talál kozót is viszonylag simán levezényelni. A legszebb nemzetközi mérkőzésem az Izrael—Hollandia találkozó volt Tel-Avivban, a legnehezebb az Írország— Norvégia vb-selejtező. Az íreknek a döntetlen is elég lett volna, de ez sem sikerült. Ennek ellenére végig nagyon sportszerűen játszottak.

— Játékvezetői szemmel ki a jó labdarúgó?
— Azok, akik sportszerűek, kizárólag a labda megjátszása a céljuk. Véleményem szerint a FIFA nagyon jól tette, hogy bevezette — a világbajnokságon már alkalmazott— új szabályo kat. Azt a játékost, aki veszélyezteti ellenfele testi épségét, azonnal ki kell állítani.

— Milyennek tartod a magyarjátékvezetőket?
— Nagy elismerés érte a hazai játékvezetői kart, hiszen a vb-döntőt Puhl Sándor vezette. Szerintem ez is bizonyította azt, hogy hazánkban nincs gond a játékvezetéssel, sőt a világ élvonalához tartozunk. Persze örök igazság, hogy a játékvezető mindig tévedhet.

— Az, hogy most abbahagytad a játékvezetést, meg is szakad a focival a kapcsolatod?
— Ezt nem tudnám elviselni. Jelentkeztem ellenőrnek, de ehhez „ki kell várni” egy évet. Ezt is alacsonyabb osztályban kell kezdeni, s ha úgy ítélik meg, hogy jól csinálom, akkor lehetek NB 1-es, illetve NB Il-es mérkőzések ellenőre.

— Mi volt az a végső ok, ami miatt a visszavonulás mellett határoztál?
— Volt két gerincműtétem, de szükség lenne egy harmadikra is. Mivel fél év múlva amúgy is túl lennék a korhatáron, ezt már nem vállaltam. Végezetül szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik segítették a tevékenységemet. Bejártam a fél világot és csodálatos élményekben volt részem.

Kapcsolódó dokumentum:

• JB elnök: társadalmi munka vagy üzlet (Sportplussz) - 2381877 byte
• JB elnök: társadalmi munka vagy üzlet II. (Sportplussz) - 2119125 byte