A bírók menedzseléséről

FIFA kék mez - forrás: fifa.com Forrás: fifa.com - FIFA kék mez.

Giulio Campanatival, az UEFA játékvezető bizottsága egyik vezetőjével, az egykori FIFA-bíróval a Jugoszlávia—Bulgária világbajnoki selejtező mérkőzés lefújása után volt alkalmam megismerkedni, ö, mint az összecsapás FIFA-ellenőre volt jelen a belgrádi találkozón, jómagam pedig, mint akit érdekelt ez a küzdelem, a 4. csoport nyitómérkőzése, s egyben egyik rangadója. A 4. csoportban — mint köztudott — Jugoszlávia és Bulgária mellett az NDK, valamint Franciaország és Luxemburg harcol két helyért az 1986-os mexikói Mundial huszon- négyes döntőjébe jutásért. Akadt a találkozónak magyar vonatkozású eseménye is, hiszen a vezetőbíró Pádár László volt, segítői pedig Körös és Nagy Miklós.

Giulio Campanatival, a nagy tekintélyű sportvezetővel fehér asztalnál a magyar játékvezetői hármas működésének értékelésével kezdtük el a beszélgetést.

— Szabadna megtudnom, hogy mi kerül bele a FIFA címére elküldendő jelentésbe a magyar játékvezetői hármas működéséről?
— Hogyne — válaszolt készségesen Giulio Campanati —, nincsen benne titok, annál is inkább, mert Pádár és segítőtársai hiba nélkül bíráskodtak. Korszerű felfogásban vezették a mérkőzést, megengedték a kemény játékot, de csírájában elfojtották a durvaságokat. Pedig játékvezetői szempontból nem volt könnyű mérkőzés ez, de Pádár kilencven percen át uralta a helyzetet, nagyvonalúan bíráskodott, most hogy visszagondolok, még egyetlen apró tévedését sem tudom visszaidézni. Az az érzésem, hogy Magyarországon Palotai visszavonulása után is vannak olyan játékvezetők, akikre a legnehezebb feladatokat is rá lebet bízni. — Ez azonban mégsincs így. A franciaországi Európa Bajnokságon nem vett részt magyar bíró, s ezt a tényt nálunk úgy értékelték, hogy az UEFA nem talált egyetlen embert sem a magyar játékvezetői karból, aki egy ilyen mérkőzéssorozat igényeinek megfelelne. Vagy ön másként látja? — Az a véleményem, hogy a magyar játékvezetők közül a rátermettek nincsenek megfelelően menedzselve. Ez alatt azt értem, hogy a tehetségeseket, a kiforrott tudá- súakat ajánlani lehetne, illetve a kiszemelteket kellene a nemzetközi érdeklődés homlokterébe állítani. Nekem például fogalmam sem volt arról, hogy Önöknél ilyen kiváló játékvezető működik, mint Pádár, akinek felkészültsége alapján ott van a helye a nemzetközi élvonalban. S biztos vagyok abban, hogy rajta kívül is találhatók tehetséges játékvezetők Magyarországon.

— Mi lenne tehát a követendő út abban, hogy a magyar játékvezetők ismét visszaszerezzék az őket megillető helyüket Európában, esetleg világszerte?
— Azt gondolom, hogy a magyar szövetség nem tud elhatározásra jutni abban, hogy valamelyik játékvezetőjét a többség elé helyezze. Hogy a szövetség címére érkezett legjelentősebb feladatokat minden esetben a kiszemelt játékvezetőre bízza. Nem tudom, miért van ez így, de ezzel nem kedveznek a magyar játékvezetésnek, a magyar játékvezetés nemzetközi jelenének.

— Az nem lehetne egyébként megoldás, hogy az UEFA, vagy esetleg a FIFA „névre” szóló meghívásokat tolmácsolna a magyar Játékvezető Testület felé?
— Vannak ilyen próbálkozásaink, mint ahogyan most is javasolni fogom, hogy Pádárt a következő kupafordulóban is foglalkoztassák (Pádárnak egyébként „névre szóló” meghívás érkezett a Roma—Wrexham KEK-mérkőzésre, ahol a magyar játékvezető ismét minden igényt kielégítően helytállt, ezúttal Kovács I László és Nagy Miklós voltak a társai), s ezentúl — ezt megígérhetem — rajta lesz a szemem ezen a kiváló játékvezetőn, mert érzésem szerint alkalmas lenne akár arra is, hogy a legkiválóbb magyar bírók, Harangozó, Zsolt vagy Palotai örökébe lépjen.

— Kifejtené egy kicsit részletesebben, hogy mi tetszett önnek elsősorban a magyar játékvezető működésében?
— Ügy vettem észre, van rajta egy kis súlyfelesleg, s erre fel is hívtam a figyelmét, de a túlsúly ellenére sokat futott, gyors volt, együtt ólt a játékkal, mindig eseményközeiben lehetett őt találni, ám feleslegesen soha nem állította meg a játékot. Az indulatokat, ha kellett, nagyszerűen megfékezte, tekintélye volt a pályán, de nem fel- tűnősködött, csak akkor avatkozott közbe, kizárólag csak abban az esetben, ha erre szükség volt. Tehát egyszerre volt észrevétlen és egyben érezni lőhetett egyénisége súlyát. Komolyan mondom, ritkán látni ilyen sallangmentes, ilyen egyszerűen korszerű játékvezetői felfogást, s ezt nem udvariaskodásból mondom, mert tudom, hogy ön is magyar.

— Miután tudom, hogy többször megfordult Magyarországon, s hogy egyébként is szívügye a magyar játékvezetés, köszönöm a megértő szavakat, de ha megengedi, térjünk át nemzetközi területre. Milyen gondokkal kell megküzdenie az UEFA játékvezetői testületének?
— A durvaságok elharapózása elleni küzdelem jelenleg a legfontosabb feladatunk. Ezeknek megfékezésére minden eszközt igénybe veszünk. A játékvezetői felfogás egységesítése is fontos célkitűzés, ezért is rendezünk évről évre szimpozio nokat. A nyolcvanas években annyi az erőszak, hogy nem szabad megengednünk a játéktéren hasonló felfogást. Ez ellen küzdünk minden erőnkkel, s úgy gondolom, nem is eredménytelenül.

— Azt hiszem, először a spanyolországi világbajnokságon lehetett találkozni azzal a jelenséggel, hogy a játékvezetők sárga lappal figyelmeztetik a játékteret elhagyó labdarúgót, később ez az Európa-baj- nokságon is előfordult, majd a most folyó nemzetközi kupákban is tapasztalhatunk ilyesmit. Nem gondolja, hogy a játékvezetőknek van fontosabb feladatuk is, mint ilyen apróságnak tűnő ügyekkel foglalkozni?
— Ez csak egy része annak az intézkedésnek, hogy a pályán rendnek kell lennie. Ez az egyik olyan kritérium, amelyet a játékvezetőknek egységesen kell alkalmazniuk, természetesen nem a legfontosabb, mert hiszen a szándékos durvaságok, a célirányos faultok, a játékidő fondorlatos lerövidítése elleni küzdelem, s sorolhatnám akár reggelig tovább, mind-mind jelentősebbek ennél, de együtt egységes egészt képeznek. Ma már lehetetlen elképzelni, hogy a labdarúgást vissza lehet irányítani az egykori jó mulatsághoz, hiszen túl nagy pénz fekszik benne ahhoz, hogy a fair playt számon lehetne kérni, de nem szabad megengedni az eldurvulást, illetve az ilyesfajta jelenségek ellen a játékvezetés eszközeivel is fel kell minden módon lépni.

— Mi a véleménye például arról, hogy a szabadrúgásoknál egyre nehezebb betartatni a sorfal szabályok szerint rögzített távolságát, vagy pedig arról, hogy a büntetőknél a kapusok majd minden esetben szabálytalanul, a lövés pillanata előtt elmozdulnak?
— A kiküldött FIFA- és UEFA- ellenőrök az ilyen „apróságokra” is figyelnek rendszeresen értékelik jelentésükben ezeket a látszólag jelentéktelennek vélt eseményeket, tehát egyszerűen nem vagyunk hajlandók beletörődni abba, hogy a játékosok kijátsszák a szabályokat.

— Nem terveznek egyébként játékszabály-módosítást?
— Ez nem a mi asztalunk, de ha a személyes véleményemet kérdezi, akkor nincs is szükség jelentős módosításra, inkább arra van szükség, hogy az érvényben levő szabályokat betartsuk és betartassuk ...


— Köszönjük a beszélgetést, s a későbbiekben is sok sikert kívánunk, nem éppen könnyű feladatának ellátásához.
— Én is köszönöm, élveztem az eszmecserét, s kérem adja át üdvözletemet magyar barátaimnak, Szepesi Györgynek, Szilágyi dr.-nak és másoknak ...

 

Hozzászólások