Magyar játékvezetés nem téma

Vágner játévkezetőként - forrás: PMFC Forrás: PMFC - Vágner játévkezetőként.

Az, hogy a magyar labdarúgás gödörben van, nem újdonság. A válogatott legutóbb 1986-ban szerepelt világbajnoki döntőben, Európa-bajnoki döntőn még régebben vett részt utoljára, a klubcsapatok pedig évek óta elhullanak az európai kupaküzdelmek első vagy második fordulójában. Ilyen teljesítmények ismeretében egyesek talán azt gondolják, a magyar játékvezetők sem állnak feladatuk magaslatán. A valóság viszont más: a magyar labdarúgás hírnevét pillanatnyilag a nemzetközi minősítésű játékvezetők őrzik a világban, akik rendre képviselik a hazai színeket a nemzetközi porondon.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) szabályzata szerint egy ország legfeljebb hét FIFA-bíróval rendelkezhet. Magyarország eddig kitöltötte és a jövőben is ki fogja tölteni a teljes keretet 1993-ban Puhl Sándor, Vágner László, Piller Sándor, Vad István, Varga Sándor, Molnár László és Hartmann Lajos voltak a „hetek”, ez a gárda 1994-re csupán egy helyen változott: a 45 éves korhatárt elért Hartmann helyére Kiss Géza került.

Az, hogy a lista teljes, és a magyar fekete ruhásokat sűrűn foglalkoztatja is a nemzetközi szövetség, azt sugallja, hogy külföldön elégedettek a honi játékvezetők teljesítményével. Ezt erősítette meg Palotai Károly, egykori nemzetközi minősítésű játékvezető, jelenleg a FIFA játékvezetői bizottságának tagja.

- A játékvezető-küldések egyértelműen igazolják, hogy a FIFA elégedett a magyar bírókkal - mondta Palotai. - Azt hiszem, aki figyelemmel kíséri a labdarúgást, az tudja, hogy Puhl Sándor vezette például a legutóbbi UEFA Kupa-döntő első mérkőzését a Borussia Dortmund és a Juventus csapatainak, de ő vezette - természetesen három magyar társával együtt - a sorsdöntő Ausztrália-Argentína világbajnoki selejtező első összecsapását is, amelyre Sydney-ben került sor. Kétségkívül nagy eséllyel pályázik arra, hogy meghívják az 1994-es világbajnokságra. De, hogy ne csak Puhít emeljem ki, megemlíthetem Piller Sándort is, aki az idei angliai ifjúsági EB-n szerepelt.

Palotai a továbbiakban elmondta, hogy a FIFA játékvezetői bizottsága ülésein általában nem foglalkozik a magyar játékvezetők működésével, de ez kifejezetten jó hír, hiszen a testület többnyire csak a „problémás eseteket” tűzi napirendre.

- Minden nemzetközi mérkőzésen jelen van egy FIFA-ellenőr, aki egytől tízig osztályozza a bírók teljesítményét - folytatta az egykori játékvezető.

Szabály, hogy aki nem ér el legalább hatos osztályzatot, azt egy időre „kivonják a forgalomból”. Noha egy-egy ellenőr ítélete szubjektív véleményt tükröz, a nagy számok törvénye alapján ez mégis objektív megítéléshez vezet. Büszkén mondhatom, hogy a magyar játékvezetők eddig ezen a szűrőn is mindig gond nélkül jutottak túl. Természetesen, a manapság örökzölddé váló téma, a fekete ruhások profi státusa sem maradhatott ki az értékelésből.

- Egyre nyilvánvalóbb, hogy igazán profi teljesítmény csak akkor várható el a játékvezetőktől, ha mögötte profi körülmények és feltételek állnak, no és persze elengedhetetlen a profi szemlélet - magyarázta Palotai. - Ennek ellenére Magyarországon még az amatőr játékvezetés a gyakorlat. Szerencsére ez nem tükröződik a teljesítményekben, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a manapság legjobban jegyzett magyar bíró, Puhl körülményei amolyan félprofi státust tesznek lehetővé, így nem véletlen, hogy éppen rá számít leginkább a FIFA. A játékvezetői testület egyébként hamarosan egy tervezetet tárgyal majd, amely a különböző országokban a hivatásos játékvezetői keret kialakítását segíti majd.

Hiába azonban a sok dicsérő szó, a labdarúgást szeretők körében óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon nem befolyásolja-e a játékvezetők teljesítményét a hazai bajnokság színvonala. Nem félő-e, hogy előbb-utóbb a bírók is ugyanúgy lejjebb csúsznak a nemzetközi rangsorban, mint a magyar klubok és a válogatott? Az nem lehet véletlen, hogy igazán rangos nemzetközi találkozókra a legritkább esetben küldenek mondjuk máltai, ciprusi vagy izlandi játékvezetőt. Márpedig a honi labdarúgás színvonala lassanként csak ezekéhez az országokéhoz mérhető.

- Természetesen nem lehet függetleníteni egymástól e kettőt - mondta Palotai, - de a magyar focinak és a magyar játékvezetésnek évtizedes hagyományai vannak. Sajnos, mára ebből csak az utóbbi maradt meg a korábbi színvonalon, de szerencsére erre továbbra sem lehet panasz. A mi bíróinknak itthon nehezebb a dolguk, mint külföldön. A nemzetközi porondon a játékosok sokkal inkább partnerekké tudnak válni egy-egy mérkőzés során, míg a magyar labdarúgókra ez nem igazán jellemző.

Palotai Károly azt is hozzáfűzte, hogy a magyar pályákon sajnálatos módon elharapódzó túlzott keménykedések és durvaságok mindennek ellenére kifejezetten jó iskolát jelentenek a játékvezetők számára.

- Aki ilyen mérkőzéseken edződik, az sokkal gyorsabban és könnyebben feltalálja magát a nemzetközi találkozókon adódó „zűrös” esetekben - érvelt Palotai, aki zárszóként hozzáfűzte, hogy reméli: a magyar játékvezetők a jövőben is ugyanúgy megállják a helyüket a nemzetközi porondon, mint eddig. - Az 1992-es évet úgy értékeltük, hogy „még soha ennyi megtisztelő feladatot nem osztottak magyar bírókra”, azután egy évvel később még nagyobb kihívásoknak kellett megfelelniük, és bízom benne, hogy 1994-ben ez még inkább így lesz...

 

Hozzászólások