Hartmann Lajos



Portré: Hartmann Lajos

Hartmann - Vad - forrás: Labdarúgás Forrás: Labdarúgás - Hartmann - Vad.

 Játékvezetőként és ellenőrként is mintaértékű Hartmann Lajos!

Hartmann Lajos (Budapest, 1947. október 11. –)

Egy újsághirdetésre jelentkezve Budapesten a XIII. ker. (Angyalföld) Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) előtt 1964-ben vizsgázott. A Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLSZ) JB keretében NB. III-as, 1974-ben országos utánpótlás majd az NB. II-es keret játékvezetője. Sportvezetőinek értékelése alapján 1980-ban debütálhatott az első osztályban. Hosszú és eredményes nemzeti pályafutásától 1994-ben vonult vissza. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1989/1990-es bajnoki szezonban Molnár László társaságában 14 mérkőzést vezethetett.

NB. I-es mérkőzések száma játékvezetőként 197
Legelső NB. I-es mérkőzés 1980-03-22 - NB. I - PVSK - Győr
Legutolsó NB. I-es mérkőzésn 1994-10-01 - NB. I - Debrecen - Vasas
Kiosztott sárgalap: 444
Kiosztott piroslap: 35

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) JB felterjesztésére - a visszavonuló Palotai Károly helyére - 1984-ben lett nemzetközi játékvezető, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tagja. Több estben volt Puhl Sándor nemzetközi játékvezető tartalékja, úgynevezett negyedik játékvezető. Több UEFA-kupa, Intertotó kupa, nemzetközi válogatott- és klub mérkőzést vezetett.

Az MLSZ JB nemzetközi kapcsolatának eredményeként 1993-ban Vad István társaságában meghívást kapott Katarba a nemzeti bajnokságban működő csapatok összecsapásainak irányítására. 10 mérkőzésen vezetőbíróként, 7 találkozón pedig egyes számú partbíróként tevékenykedett. A FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott az aktív nemzetközi játékvezetéstől.

A Dr. Artemio Franchi Kupa. A korábbi Dél-Amerikai-bajnok és az Európa-bajnoki címvédő (Argentína–Dánia) párharcát Puhl Sándor vezette, ahol 4., tartalék játékvezetőként volt jelen.

Dolgozott a BLSZ JB elnökségében, majd egyéb okok miatt lemondott. 2006-tól az MLSZ JB elnökségi tagja, ellenőre. A JB amatőr Talent-mentor programjának keretében az utűnpótlásért felelős szakember. A REFFERI labdarúgócsapat, egyesület elnöke, fő támogatója. 2011-ben visszavonult az aktív játékvezetői szolgálattól.

1984-ben Szlávik András a Játékvezető Bizottság elnöke játékvezetői pályafutásának elismeréseként Ezüst jelvény kitüntetésbe részesítette. 1994-ben, az MLSZ Játékvezető Testület (JT) ellenőrei, szakemberei javaslata alapján, mint az Év Játékvezetője elsőként vehette át a Kaposi Sándor által alapított vándordíjat. 2011-ben az MLSZ elnöke Csányi Sándor valamint a JB elnöke Berzi Sándor a játékvezetésben eltöltött csaknem negyvenéves kiemelkedő munkájának elismeréseképpen, a játékvezetés szolgálatától történő visszavonulása alkalmából ajándékot kapott.

Szotyis zacskóval dobták meg a partjelzőjét:

1994. október elsején esett meg az a „rémeset”, hogy a Debrecen–Vasas NB I-es bajnokin egy fél (mások szerint egész) zacskó szotyolával (szotyi, mag, buga, makuka – tájszólása válogatja) megdobták Márton Sándor határbírót, emiatt Hartmann Lajos játékvezető idő előtt lefújta a mérkőzést.

A történet hetekig foglalkoztatta a sportsajtót, és még hosszú évekig szolgáltatott beszédtémát a szurkolóknak. Baljóslatú volt, hogy a hazaiak már a bíróküldést is provokációként fogták fel, mivel ugyanebben az idényben, augusztus 20-án a Debrecen–Vác meccsen Hartmann ténykedése alaposan felbőszítette a közönséget, ráadásul a játékvezető fel is jelentette a DVSC-t. Mégis őt küldték a Vasas elleni mérkőzésre is. A hazaiak uralták a találkozót, ám kihagyták a legnagyobb gólhelyzeteket is. A 74. percben aztán 0–0-s állásnál Dombi Tibor tört be a tizenhatoson belülre, s ott egy cselt követően Herczeg Csaba belépője nyomán a földre esett. A bíró sípjelét azonban hiába várta a hazai publikum. A tizenegyes elmaradása után nyomban megindult a szitokáradat. Elsőként egy pálinkásüveg repült be a pályára, és hajszál híján fejbe találta Sáfár Szabolcsot, a Vasas kapusát. (A fegyelmi tárgyaláson a játékvezető meg is mutatta a bűnjelet, egy Várda márkájú Cherry Brandy-üveget, amit viszont Vida János, az Oláh Gábor utcai stadion főrendezője nem ismert el tárgyi bizonyítéknak, mert az ő emlékei szerint egy nagyobb üveg repült be, és vodkás…)

A berepülő üveg – noha azt sokan elismerik, hogy látták – még nem volt ok a játékvezető szerint a mérkőzés beszüntetésére, tíz perccel később azonban Márton Sándor határbíró a zászlója felemelésével magához hívatta a sporit, és arról számolt be neki, hogy egy szotyiszacskóval megdobták. A zacskót – amelyet egy labdaszedő fiúval hozatott oda magához – át is adta bizonyítékként a kollégájának, és Hartmann Lajos nyomban lefújta a mérkőzést. A feldühödött debreceni szurkolók beözönlöttek a pályára, majd megpróbálták ostrom alá venni a játékvezetői és vendégöltözőt, miközben zúgott „A fővárosban mindenki cigány!” rigmus is. Az angyalföldi játékosokat és a játékvezetői hármast rendőrautóval menekítették ki a stadionból, az utóbbiakat rendőri biztosítás mellett, a szurkolók megtévesztése érdekében a hajdúszoboszlói pályaudvarra vitték, ott szálltak vonatra. A papírforma az volt, hogy a Debrecent meszelik el, de Herczeg András pályaedző ekkor még a pályán elért eredmény jóváhagyásában, Sándor Csaba középpályás a mérkőzés újrajátszásában reménykedett.

Az MLSZ október 4-i fegyelmi bizottsági ülésén nem dúskáltak a bizonyítékokban. Hartmann játékvezető azt vallotta: „Nem láttam, hogy megdobták, de nincs olyan hülye ember, aki jelez, ha nem dobták meg”. A mérkőzés MLSZ-ellenőre, Szkokán Zoltán nem jelent meg, mert kórházban volt. A JT-ellenőr, Győri László azt mondta, hogy ahol ők ültek, onnan Márton határbírót csak válltól felfelé lehetett látni, ezért ő nem látott semmit (holott fejbe dobták, tehát akár láthatták is volna). Közben napvilágra került, hogy az elkövető egy Gajdos Bálint nevű szurkoló volt, aki a hatodik sorban ült. Vida János debreceni főszervező kiszámolta, hogy onnan a partjelzőig 13 méter a távolság, és a szotyiszacskó olyan könynyű, hogy legfeljebb hat-hét méterre dobható el. Aztán az ülésterem sokáig rugózott bizonyos 53 másodpercen. Ennyivel később jelzett ugyanis a debreceniek szerint Márton, mint ahogy eltalálták. Márton elmondta, hogy továbbfutott, megállt, felfogta, mi történt, ennyi idő kellett hozzá. És hogy honnan lehet tudni, hogy épp 53 másodperc? Állítólag valaki a lelátón stopperrel mérte az időt…

 

Hozzászólások