Bíró(vissza)csere - happy enddel

1996-06-21 16:51:29
Honvéd | BVSC | Mező Béla | Puhl Sándor | Szilágyi Sándor | Tóth Vencel |

A kupadöntőre Pulii Sándort jelölte a JT.
A meccs beharangozójában, a „vezeti rovatban” Tóth Vencel neve szerepel.
A Bozsik-stadionban mégis Puhl fújta a sípot.
Hát, mi ez az „összevisszaság”?!... No, most kifésüljük.

Szerda, 15 óra: Puhl Sándor készül a kispesti derbire. Csakhogy bizonytalan. Nem ő, hanem a helyzet.
- Magyar idő szerint szerda éjjel dönt az UEFA arról, hogy kiket hív vissza az angliai Európa-bajnokságra. Ha a kiválasztottak között leszek, előfordulhat, hogy már csütörtökön el kell utaznom - tájékoztat bennünket Puhl Egerből, majd így folytatja. - Fogalmam sincs, hogy visszahívnak-e vagy sem. Talán az a tény, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetséget értesítették arról, csütörtökön hajnalban legyen bekapcsolva a faxa, és hogy én is elérhető legyek, jelent valamit.
Várunk, mint ahogyan Puhl is vár, egészen szerda estig - amikor is...

20 óra: Egervári Ferenc, a játékvezető- küldő-bizottság elnöke telefonál
szerkesztőségünkbe: Tóth Vencel vezeti a találkozót, merthogy értesítették a szövetséget: Puliinak utaznia kell Angliába. (Hogy Londonba vagy Liverpoolba, az csak később, a hivatalos, hajnali faxból derül ki). Ez idő alatt természetesen működik a körtelefon, Nagy Miklós, a JT elnöke sorban felhívja az érintetteket, közöttük az éjszakás műszakban dolgozó Tóth Vencelt is, akit munkahelyén, a Ferihegyi repülőtéren ér el. Puhl, Hamar, dr. Bozóky és Pillér (az Eb-s kvartett) te hát csomagol, míg a beugró, Tóth Vencel hazamegy, hiszen a kupadöntőre mégsem lehet éjszakai műszakkal felkészülni.
Csütörtök reggel, 6 óra: Bozóky doktor elindul Izsákról, Hamar pedig Veszprémből a fővárosba, merthogy az előző napi információk szerint délelőtt (vagy délután) repülőre kell ülniük. Puhl még vár - és jól teszi.

7 óra: Nagy Miklós telefonál az MLSZ- be, ahol Magyar Zoltán „tartja a frontot". A bírófőnök megkéri a menedzsert, nézze meg az Angliából érkezett faxot, amely - miután szerdán éjszaka volt a döntés - már a hivatalos játékvezető-küldést tartalmazza. Magyar Zoltán megnézi a faxot, és... A magyarok nem szerepelnek a negyeddöntő mérkőzéseire kijelölt bírók között. Puhl neve mégsem hiányzik a listáról, Mottram és Pairetto társaságában a két elődöntőre, illetve a döntőre hívják vissza. A jó hír jó nagy galibát okozott volna, ha Nagy Miklós nem éri el a már úton lévő partjelzőket (Hamar, dr. Bozóky) és a már a garázsajtót nyitó Puhít. Pillér Budapesten lakik, így ő volt az utolsó láncszem. A „négyek" értesülnek a helyzetről, visszafordulnak, hazamennek, és bár korán keltek, nem jön álom a szemükre. Nem haragszanak senkire, a jó hírre gondolnak.

8 óra: De mi van Tóth Vencellel? Ő éppen igyekszik kipihenni a zűrös éjszakát, no meg, persze, rápihen a Magyar Kupadöntőre, amikor megcsörren a telefonja, s a hívó, Nagy Miklós közli vele a fejleményeket. Tóth Vencel megkönnyebbül. De nem is ez a legjobb kifejezés a bíró közérzetére, hangulatára, hiszen nagyon szerette volna vezetni a meccset.
Ám mivel két nappal később Intertotó-mérkőzé- se van Mariborban, könnyen „beletörődik" a sorsába, így legalább a szombati nemzetközi találkozóra nyugodtan fel tud készülni, nem lesznek a lábában a kispesti kilencven (vagy százhúsz?) perc kilométerei.

18 óra: Puhl Sándor a Bozsik-stadion játékvezetői öltözőjében mosolyogva fogad minket: - Mégis itt vagyok, rossz pénz nem vész el...

És milyen volt az éjszakája?
- Mint máskor. Reggel pörögtek fel az események, de rutinosan kivártam. Úgy gondoltam, ha fél nyolckor elindulok, még bőven odaérek a reptérre.

Amikor megtudta, hogy miért nem kell még repülnie, mi jutott először eszébe?
- A Magyar Kupa-döntő.

Nem az Európa-bajnoki döntő?
- Az csak a következő pillanatban.

Lesz két elődöntő is...
- Bármelyiket adják a három közül, na- gyon-nagyon fogok örülni mindegyiknek. Én már megkaptam az élettől a legszebb ajándékot, a többi már ráadás.

19 óra: Puhl belefúj a sípjába, elindítva a Kispest-BVSC Magyar Kupa-döntő visszavágóját.

A lelátón ezrek figyelik csúcsbírónkat, és persze a játékot. A tömegben ott van a történet „nagy vesztese", Tóth Vencel is.

- Nincs bennem semmi tüske, sőt, örülök annak, hogy így alakult - mondja a „majdnem bíró". - Egyébként mindenféleképpen kijöttem volna a meccsre, hiszen a játékvezetők is szeretik a jó focit. A szerda éjszakát pedig majd ledolgozom valamikor...