Szabó Zsolt



NSO: A VB játékvezetői tanulsága

Kassai Viktor - VIDEÓ - forrás: fifa.com Forrás: fifa.com - Kassai Viktor - VIDEÓ.

Előtérben a háttéremberek – ezúttal a játékvezetők teljesítményét elemeztük a vasárnap véget ért katari világbajnokság kapcsán. Az általános színvonalról, a sokat vitatott VAR-rendszerről, Kovács István mellőzéséről és a döntőt vezető Szymon Marciniak szerepéről is szó esett. Két korábbi játékvezetővel, a 2010-es vb-n a spanyol–német elődöntőt vezető Kassai Viktorral, valamint az 1999 és 2011 között nemzetközi játékvezető, 321 NB I-es mérkőzésen dirigáló Szabó Zsolttal beszélgettünk.

– Milyenek voltak a katari világbajnokság általános tapasztalatai a játékvezetés tükrében?
Kassai Viktor: – A vébé hatvannégy mérkőzésére harminchat játékvezetőt és huszonnégy videóbírót jelölt a FIFA, ami azért érdemel említést, mert ekkora keret esetén – a partjelzőket még nem is számolva – szinte lehetetlen, hogy a játékvezetők mindegyike hasonló tudású legyen. Ahhoz, hogy nagyjából azonos értelmezés és gondolkodásmód szerint ítéljék meg a vitatott eseteket, rengeteg továbbképzés szükséges nemcsak a vb előtt, hanem folyamatosan a torna idején is. Ez óriási feladat volt a FIFA Pier­luigi Collina vezette játékvezetői bizottságának.

Szabó Zsolt: – Korábban is megfigyelhető volt, hogy három jól elkülöníthető iskola létezik. Vannak az európai játékvezetők, a dél-amerikaiak – és az összes többi... Senkit sem megbántva természetesen. Nem volt meglepetés, hogy az igazán éles mérkőzéseket az első két csoport képviselői között osztották el, a kieséses szakaszban már csak olyan játékvezetők kaptak szerepet, akiknek jelentős a tapasztaltuk, hozzászoktak a nagy tétre menő mérkőzések dirigálásához, a BL-ben vagy a brazil, argentin bajnokság csúcsrangadóin edződnek. Kivétel ez alól a bronzmérkőzés, amelyet a katari kolléga vezetett, de az nyilvánvalóan sportdiplomáciai döntés volt.

Kassai Viktor: – Ha valaki azt gondolta volna a vébé előtt, hogy a VAR-rendszer használatával megszűnnek a vitatott ítéletek, annak csalódnia kellett. A technológia bevezetése rengeteg hibás döntést kijavított, de továbbra is maradnak vitás esetek. Az egyértelmű szituációkban könnyű döntéseket hozni, de sok esetben a helyes ítélet a szabály értelmezésének függvénye, amiről sokszor a játékvezetők is különbözőképpen vélekednek. Ez olyan, mint amikor az egyik szurkolónak az argentin, a másiknak a spanyol együttes játéka tetszik, az edzők sem ugyanúgy olvassák a csapatok taktikáját, ugyanígy a játékvezetők között is előfordulhat véleménykülönbség. Volt olyan eset, amely szakmai berkeken belül is nagy port kavart: kezezés miatt megadott tizenegyes, látszólag egyértelmű esetnek tűnt, de sajnos a VAR-szobában ülők tévútra vitték az eredetileg jól ítélkező játékvezetőt. Akinek ez különösen fájdalmas lehetett, hiszen ezek után már nem is kapott több mérkőzést...

Szabó Zsolt: – Hibák mindig lesznek. Még viszonylag friss az eset, nem értettem, hogy a bronzmérkőzésen miért Marokkó reklamált hevesen, amikor olyan egyértelmű tizenegyest nem kaptak meg a horvátok, hogy magam képtelen voltam felfogni, miként nézhette el az esetet a játékvezető a VAR-szobában ülőkkel együtt. A videóbíró intézménye szerintem jó, de a belé vetett hit meginog, amikor ilyen érthetetlen döntések születnek.

Kassai Viktor: – Aki szakértő szemmel figyelte a játékvezetők foglalkoztatottságát, észrevehette, kik azok, akikben nagyon bízott a FIFA. Egyes játékvezetők egy vagy két mérkőzésre kaptak csak megbízatást a csoportkörben, de a kieséses szakaszban szinte csak a legtöbb rutinnal felvértezettek kaptak szerepet. Láthattuk, hogy például az olasz Daniele Orsato kivétel nélkül kiemelt rangadót kapott: a nyitó meccset követően az Argentína-Mexikó csoportmérkőzést, majd az elődöntő egyik meccsét. Tapasztalatból mondhatom, egy világbajnokságon minden meccs „élet-halál” kérdése a játékvezetőknek is: ha jól vezetsz, van esélyed következő feladatra, ha hibázol, nincs. Így azok a játékvezetők kapnak lehetőséget a legfontosabb mérkőzéseken, akik a tornán a leginkább meg­győző teljesítményt nyújtották.

– Ez határozza meg, ki vezeti a döntőt?
Kassai Viktor: – Alapvetően igen, de ott van például a francia Clément Turpin esete, aki három sikeres mérkőzést követően kényszerült hazautazni, mert a francia válogatott bekerült az elődöntőbe – így a FIFA íratlan szabályai szerint már csak otthonról figyelhette az elődöntőt és az érmekért zajló csatákat.

Szabó Zsolt: – Ugyanez igaz Fernando Rapallinire, az argentin játékvezetőre – a torna közben senki sem tudja, mely csapatok jutnak a döntőbe. Az ő esélyeit az is csökkentette, hogy legutóbb, kétezertizennyolcban éppen argentin játékvezetőre bízták a döntőt, és szinte kizárható, hogy kétszer egymás után ugyanabból az országból érkező bíró kapja a döntőt.

– Mérkőzést szinte mindenki kapott – a kevés kivételek egyike a nagykárolyi Kovács István.
Kassai Viktor: – Katarba mind a harminchat játékvezető úgy érkezett, hogy esélye van sípba fújni, de erre heten egyáltalán nem kaptak lehetőséget. Az elmúlt vébékhez hasonlóan a FIFA most sem közölte előre, kik lesznek a tartalékok, akik bár közelről nézhették a meccseket, kissé csalódottan térhettek haza. Amikor István először kapott a tornán tartalék-játékvezetői feladatot, még bíztam benne, hogy vezethet is mérkőzést, de az idő múlásával világossá vált, nem így lesz. Együttérzek vele, de a feladat adva van: a következő három és fél évben meg kell győznie a FIFA játékvezetői bizottságát, hogy fontosabb szerepet kapjon kétezerhuszonhatban.

Szabó Zsolt: – Meglepett ez a történet. Jól vezetett a BL-ben, rábízták az először megrendezett Európa-konferencia­liga döntőjét. Alig emlékszem hasonlóra, hogy valaki ott van a tornán, de nem vezet meccset, talán csak a svéd Martin Hansson esete ugrik be. Ő vezette a francia–ír pótselejtezőt, amelyen nyilvánvaló kezezést követően született gól döntötte el, hogy a franciák mehetnek a kétezertízes tornára, az írek pedig nem, így érthető volt, hogy bár a vébére elutazott, mérkőzést nem bíztak rá.

– A legtöbb témát a játékvezetéssel kapcsolatban még mindig a VAR szolgáltatja. Jól vizsgázott a rendszer ezen a világbajnokságon? Hogyan lehetne még jobbá, hasznosabbá tenni?
Szabó Zsolt: – Van egy kis szívfájdalmam, noha az elsők között kardoskodtam a VAR mellett. Amikor azt méricskélték, hány milliméteren múlt, hogy nem volt kint a labda, midőn Japán gólt szerzett Spanyolország ellen, úgy éreztem: az informatikusok, a matematikusok egyet előre-, a labdarúgó-játékvezetők egyet hátraléptek a futball rendszerében. Jól emlékszünk a fotókra, mémekre, amelyek azokban a napokban bejárták az internetet, és bár a számítógép döntését elfogadom, nekem ez az egész kicsit életidegen a labdarúgástól. Talán régimódi vagyok, de amikor a játékvezető csak a saját szemére hagyatkozhatott, százból százszor kirúgást ítélt volna abban a helyzetben, és lehet, hogy a számítógép szerint tévedek, tudom, hogy chip van a labdában, és elfogadom a döntést – mégis számomra kicsit szívfájdító ez az egész. Mert nekem a játékvezetés nem csupán abból áll, hogy pontosan tudom a szabályokat, és azokat a megfelelő pillanatban helyesen alkalmazom is, hanem ahogyan mi magunk között mondani szoktuk, menedzseljük a mérkőzést – érzék kell ahhoz, hogy az adott pillanatban eltaláld, mire van szükség, hogy a mérkőzés rendben, nyugalomban mehessen tovább. Minél többet használjuk a számítógépet, annál inkább kihalnak az igazi egyéniségek. Erről egészen konkrét, közeli példát mondhatok. Puhl Sándor talán nem tudta fejből mondani a szabálykönyvet, de úgy vezette a mérkőzést, úgy irányította az eseményeket, hogy a vitatható döntést is elfogadta tőle mindenki. És ez a titok, ehhez nem kellett neki számítógép. Nekem az a fontos, hogy ne a gépek vezessék a mérkőzést, hanem egy ember, aki érti és érzi, mire van szükség, hogy a játék, a játékos legyen főszerepben.

Kassai Viktor: – A világ legelismertebb szaktekintélyei éveken át tesztelték, mikor és hogyan használják a VAR-rendszert. Hogy ne túl sokszor szakítsa félbe a játékot, de amikor igazán fontos, lépjen közbe – ehhez ki kellett dolgozni egy alapszabályrendszert. Hiba még így is lesz, és mindig a játékvezetői tévedés lesz másnap a címlapokon, a helyes döntés mindenkinek természetes. A technika segítségével egyetlen lesről született gólt sem adtak meg a hatvannégy mérkőzésen, sőt, az úgynevezett félautomata rendszerrel jelentősen felgyorsult egy-egy vitatott leshelyzet eldöntése. A VAR használatával a kapitális bírói hibák lehetősége szinte kizárható. Diego Maradona ezerkilencszáznyolcvanhatban kézzel ütötte a kapuba a labdát, ma elképzelhetetlen, hogy hasonló esetben gólt ítéljenek. A döntőben az argentinok harmadik góljánál a labda talán annyival volt a gólvonal mögött, mint kétezertízben, amikor az angol Frank Lampard lövése után a labda lepattant a lécről, de akkor a technika még nem segíthetett a játékvezetőnek. Ma már igen. Ha esetleg a játékvezető nem látta volna tisztán, mi történt, a gólvonal-technológia közreműködésével megadta volna azt a gólt. Ezen a világbajnokságon sokszor kritizálták a VAR-rendszert, de az mindenképpen a javára írható, hogy legalább húsz-huszonöt súlyos hiba kijavítása volt lehetséges a VAR-szobából, amely igazságosabbá tette a mérkőzések kimenetélét.

– Mennyire volt meglepő, hogy Szymon Marciniak vezette az Argentína–Franciaország világbajnoki döntőt?
Szabó Zsolt: – Az európai színtéren jól ismert játékvezető, ráadásul a magyar–lengyel barátság miatt nagyon szurkoltam neki. Külön öröm az a sporttörténeti pillanat, hogy egyik asszisztense, Tomasz Listkiewicz döntőn lengethetett ugyanúgy, mint az édesapja, Michal Listkiewicz ezerkilencszázkilencvenben. Misit jól ismerjük, hiszen Budapesten tanult, jól beszél magyarul, Nagy Miklós korábbi jb-elnök mutatott be neki több mint húsz éve, régi barátság fűz hozzá. És az is eszembe jut, hogy milyen fontos a sportdiplomácia a játékvezetés területén, Michal Listkiewicz tapasztalatára számít a lengyel futballszövetség és az UEFA is – megfelelő háttér nélkül senki sem juthat ilyen messzire. Nyilván nem volt hátrány, hogy Michal korábban volt az UEFA- és a FIFA-jb tagja is.

– Ide kapcsolódik, hogy egymás után ez volt a harmadik világbajnokság, amelyen labdarúgásunkat nem képviselte magyar játékvezető.
Kassai Viktor: – Én már egy ideje nem a magyar futballban dolgozom, így ehhez nem tudok hozzászólni...

Szabó Zsolt: – A lengyel példa a legjobb! Az MLSZ jb az elmúlt tíz évben nem készült fel arra, hogy mi történik, ha Kassai Viktor egyszer abbahagyja a játékvezetést. A vébére a BL-ben szereplő legjobbak mehetnek, nekünk ma nincs ilyen játékvezetőnk. Amikor Puhl Sándor döntőt vezetett, Szepesi György a FIFA végrehajtó bizottságának, Palotai Károly a FIFA-jb-nek volt a tagja. Amikor Kassai Viktor elődöntőt vezetett, Vágner László kiváló kapcsolatot ápolt a FIFA-jb, az UEFA-jb tagjaival. Ma Csányi Sándor MLSZ-elnök a FIFA, az UEFA végrehajtó bizottságának tagja, de a magyar játékvezetés érdekeit senki sem képviseli a nemzetközi szövetség illetékeseinél. Egyedül Kassai Viktornak van esélye arra, hogy a legmagasabb szinten képviselje a magyar játékvezetést, de neki most az a feladata, hogy a bolgár játékvezetőket menedzselje. Szymon Mar­ciniak mutatta meg nekünk: a lengyelek kihasználják, hogy vannak tapasztalt, nemzetközileg elismert szakembereik.

 VITÁS ESETEK A KATARI VILÁGBAJNOKSÁGON
Számos esetben (gólnál, szabálytalanságnál) fel lehetett tenni a kérdést: jól döntött-e a játékvezető? A katari világbajnokság vitás esetei közül ötöt emeltünk ki. 
Ecuador–Katar: Enner Valencia meg nem adott gólja
A nyitó meccs harmadik percét követő huzavona után érvénytelenítették az ecuadori Enner Valencia elsőre szabályosnak tetsző gólját a házigazda Katar ellen. Több sem kellett, a közösségi médiában csalást kiáltottak, és mindenkiben felrémlett a 2002-es vb, amelyen túlzottan is segítették a társházigazda Dél-Koreát a játékvezetők. A nézők a tévében és a helyszínen sem láthatták a perdöntő felvételt, az animációs képek azonban minden kétséget kizáróan megmutatták, hogy les volt. A VAR-szobában jó döntést hozott társaival a lengyel Tomasz Listkiewicz, akit aztán a döntő partjelzőjeként láttunk viszont. 
Japán–Spanyolország: Tanaka Ao gólja
Miután 48 percig nem sok köze volt Japánnak a Spanyolország elleni utolsó csoportmeccs­hez, mindenkit sokkoltak a távol-keletiek, hogy két perc alatt fordítottak. A második gól, Tanaka Aóé azonban óriási vitát váltott ki, mert szabad szemmel úgy látszott, a gólt előkészítő Mitoma Kaoru az alapvonalon túlról kanalazta vissza a labdát. Hosszas számítógépes ellenőrzés következett, a VAR-szoba végül arra jutott, hogy nem volt kinn a labda. De erről csak órákkal a meccs után tett ki bizonyító erejű – bár sokak szerint manipulált – fotót a FIFA. 
Uruguay–Ghána: Edinson Cavani fellökése
Különös szemlélettel vezette az utolsó csoportkörben az Uruguay–Ghána meccset a német Daniel Siebert, aki az első félidőben nevetséges tizenegyest adott Ghánának, majd a másodikban kétszer sem ítélt a dél-amerikaiaknak. A második volt fájóbb, mert a 2–0-ra vezető uruguayiaknak még egy gól kellett volna a továbbjutáshoz, és amikor a 93. percben a tizenhatoson belül Alidu Seidu fellökte Edinson Cavanit, a játékvezető visszanézni sem volt hajlandó az egyértelmű tizenegyesnek tetsző esetet. Nem csoda, hogy a csatár a lefújás után dühében feldöntötte a VAR-monitort.
Argentína–Horvátország: 11-es Julián Álvarez javára
Nem vitás, hogy új mederbe terelte a mérkőzést, és vélhetően alapvetően befolyásolta az elődöntőt, amikor a 34. percben, gól nélküli állásnál Argentína büntetőhöz jutott, amelyet Lionel Messi értékesített is. Enzo Fernández jó indításával lépett ki Julián Álvarez, aki a tizenhatoson belülre érve ütközött a kapus Dominik Livakoviccsal. Kicsit olyan volt a helyzet, mint a Formula–1-ben, amikor egymást löki ki két versenyző, és mindenki azon vitázik, ki volt a hibás. Talán ezt is minősíthették volna „versenybalesetnek”, és mehetett volna tovább a játék.
 Argentína–Franciaország: Lionel Messi gólja a hosszabbításban
A lefújás után a többség elégedetten nyilatkozott Szymon Marciniak lengyel játékvezetőről, utóbb azonban kiderült egy s más. A német sport.de közölt egy képet, amely szerint szabálytalan volt Lionel Messi hosszabbításban szerzett gólja, mert mielőtt betalált, két argentin csere belépett a pályára, mivel azt hitték, hogy már Lautaro Martínez lövése után gól születik, de Messi csak a kipattanót értékesítette. A szabálykönyv szerint érvényteleníteni kell ilyenkor a gólt – ha a játékvezető észreveszi az esetet. Azt is utóbb szúrták ki, hogy a harmadik francia gól előtt Dayot Upamecano kézzel ütötte a labdát Kylian Mbappé elé, akinek a lövésénél szintén kézzel ért a labdába Nicolás Otamendi – azt már észrevette Marciniak, és büntetőt ítélt. Otamendit egyébként a 79. percben ki kellett volna állítani, amikor Randal Kolo Muani karját visszahúzta, majd hátulról fellökte.
 

Hozzászólások