Nagy döntést hozott a csabai játékvezető, Andó-Szabó Sándor

Háromszáztíz NB I.-es mérkőzés után decemberben letette a sípot Andó-Szabó Sándor. A békéscsabai születésű Andó-Szabó Sándor egy öt gólt hozó, eseménydús mérkőzéssel, az MTK Budapest–Fehérvár FC találkozóval zárta le eredményes, gazdag pályafutását.

Andó-Szabó Sándor 310 NB I.-es mérkőzéssel a negyedik a hazai örökrangsorban.

Andó-Szabó Sándor 18 évig fújt a magyar élvonalban

– A Budapesti Labdarúgó Szövetségnél tette le a játékvezetői vizsgát, viszont az első mérkőzéseit a Békés vármegyei bajnokságban fújta.
– Igen, mert Budapesten jártam középiskolába, de a tanulmányaim végén hazajöttem és a „Közgében”, a közgazdasági szakközépiskolában tanultam, majd az akkor Tessedik Sámuel Főiskolaként ismert békéscsabai felsőfokú oktatási intézményben folytattam a tanulmányaimat.

– Mint oly sok szép karrierívet befutó játékvezetőt, önt is a legendás Győri László indította el a pályán.
– Tizenöt éves voltam és még nem értem el azt a korhatárt, amikor már levizsgázhattam. Győri Tanár Úrnak köszönhetően végül a BLASZ-ban (Budapesti Labdarúgó Szövetség – a szerző) ez megtörténhetett. Édesapám – aki tagja volt az akkori megyei nagy generációnak – Tanár Úrral együtt megkérdezték, hogy „Kisfiam, akarsz játékvezető lenni?”. Rendszeresen ott voltam az édesapám edzésein és sokszor kísértem el a mérkőzéseire is. Valahogy kódolva volt, hogy én is folytatója leszek a még nagyapám által elindított családi hagyományoknak. Azt feleltem, hogy igen, akarok játékvezető lenni! 2006-ban mutatkozhattam be az élvonalban, két évvel később pedig már bekerültem a FIFA játékvezetői keretébe is.

– Az első élvonalbeli mérkőzését 2006-ban a Debreceni VSC–REAC meccsen fújta. Emlékszik még arra, hogy mekkora izgalommal várta a debütálást?
– Persze, volt izgalom előtte. Békés megyei kollégákkal működhettem a mérkőzésen, akik mindenben támogattak és segítettek. Az a Debrecen nagyon jó csapat volt, többek között olyan játékosokkal, mint Sándor Tamás, Dombi Tibor vagy Böőr Zoltán. Jó volt egy olyan mérkőzésen bemutatkozni, ahol mindkét csapat – a REAC is – játszotta a focit.

–2008-tól a FIFA játékvezetői keretének is tagja lett és számtalan nemzetközi mérkőzésen tevékenykedhetett. Mely találkozók jutnak elsőként az eszébe, amelyek valamiért a mai napig emlékezetesek?
– Amikor elindult a játékvezetői pályám, természetesen az volt a célom, hogy minél magasabb és nagyobb rangú mérkőzéseken működhessek közre. Módom nyílt számtalan Európa Liga és Bajnokok Ligája találkozón működni tartalék-, és alapvonali játékvezetőként is. Megadatott, hogy Európa nagy stadionjaiban működhessek. Vezetőbíróként vezethettem a horvát, lengyel, cseh, katari és még sok nemzeti válogatottnak mérkőzéseket. Az első válogatott találkozóm a Montenegró–San Marino világbajnoki selejtező mérkőzés volt 2012 novemberében. A 2011-es touloni ifjúsági tornán olyan válogatottaknak – olasz, francia, kolumbiai – vezettem mérkőzést, akiknek tagjaiból később nagy sztárok lettek. Megtiszteltetés volt ezeknek a csapatoknak mérkőzést vezetni. Nagyon szép tizenegy évet tölthettem el a nemzetközi keretben.

– Maradt önben bármiféle hiányérzet a pályafutását illetően?
– Nem jó úgy abbahagyni a játékvezetést, hogy marad ilyen érzés az emberben. Persze, lehettem volna csúcstartó az NB I.-ben, de az egészségi állapotomat is figyelembe véve ősszel úgy döntöttem, hogy befejezem. Én „kértem”, hogy lehetőség szerint melyik mérkőzésen jöjjön el a búcsú ideje és utoljára azokkal a kollégákkal működhessek, akikkel ezt a tizennyolc évet végig dolgozhattam a magyar első osztályban.

– Mit adott Andó-Szabó Sándornak a játékvezetés?
– Megismerhettem különböző futballkultúrákat, népeket. Rengeteg barátot szereztem itthon és külföldön egyaránt. A szintén békéscsabai volt élvonalbeli játékvezető, Iványi Zolival ma is napi szinten beszélünk, vele az edzőtáborokban kis túlzással több időt töltöttem el, mint a feleségemmel.

– Úgy tudom, hogy a visszavonulása nem végleges a játékvezetéstől, hiszen videóbíróként folytatná a pályafutását.
– Valóban, videóbíróként szeretném folytatni, de hogy még pontosan milyen munkát végzek még a jövőben a játékvezetésen belül, arról még korai beszélni. A videóbíró intézménye nagyon jó dolog, a döntést minden esetben a pályán kell meghoznia a játékvezetőknek. A VAR csak mankóként szolgál a hiba kijavítására. Az biztos, hogy szeretném átadni a tapasztalataimat a fiatal játékvezetőknek. Biztatnám is őket, hogy jelentkezzenek a tanfolyamokra, a vármegyei szövetségeknél, vagy a játékvezetőleszek.hu felületen, mert szép pályát lehet befutni. A játékvezetés nem egyszerű pálya, de mégis sok kalandot, szépséget és élményt tartogathat.

Benne volt az első tizenkét hivatásos játékvezető között

• Andó-Szabó Sándor 1979. augusztus 17-én született Békéscsabán. 
• Első mérkőzése 1995. augusztusában volt, ahol partbíróként, a Vésztő–Mezőberény II. Békés vármegyei III. osztályú mérkőzésen tevékenykedett. 
• Magyarországon az első 12 hivatásos játékvezető tagja. 2009-ben az MLSZ Játékvezetői Bizottságának elnöke, Vágner László az Év Játékvezetője elismerő címmel és a kapcsolódó Hertzka Pál-díjjal tüntette ki. Ugyanezt a címet még egyszer megkapta. 
• Vezetett Magyar Kupa-döntőt (Újpest-Puskás Akadémia, 2018. május), három alkalommal Szuper Kupa-döntőt, egyszer női MK-döntőt, egyszer Liga Kupa döntőt és egy ízben amatőr kupadöntőt.
• A focibiro.hu adatai alapján 310 alkalommal dirigált az NB I-ben, amellyel az örökranglista negyedik helyét foglalhatja el Solymosi Péter, Kassai Viktor és Szabó Zsolt mögött. 
• Emellett dolgozott 107-szer alapvonali játékvezetőként és 89-szer tartalékbíróként is, 21 alkalommal ült a VAR-kocsiban. 
• Élvonalbeli karrierje során 1433 sárga és 77 piros lapot osztott ki – az elsőt egyébként még pont a Nyíregyháza jelenlegi vezetőedzőjének, Tímár Krisztiánnak, aki akkor Ferencváros-játékos volt.