Nagy Norbert 10 évig képviselte Hajdú-Bihart az országos keretben, üdvözöljük „újra a vármegyében”

Miért és hogy jutottál erre a döntésre?

Sajnos vagy nem sajnos, de minden játékvezető életében eljön az az idő, amikor a teste és a lelke jelez neki. A döntésemben mind a kettő tényezőnek nagy szerepe volt.  A testi részéhez azt tudnám hozzáfűzni, hogy bár a „kettős” achilles ín szakadásból hála Istennek vissza tudtam térni egészségesen, de az a két év amíg az egész folyamat tartott, úgy nézett ki, hogy majd másfél év amíg semmilyen aktív mozgást nem tudtam csinálni, nagyon megviselte a szervezetemet, és kb. fél év ami az aktív rehabot alkotta. Bár teljesen helyrejött a lábam, de a robbanékonyságot, ami azelőtt jellemző volt rám, elveszítettem a szakadásnak köszönhetően – sajnos. Így úgy éreztem, hogy az a fizikai teljesítmény, elvárások, ami az NB II-be kell és én is elvárok magamtól, már távolabb került tőlem. A lelki része pedig egyfajta motiváció hiány, hiszen koromnál fogva az NB I már nem volt realitás, és úgy éreztem akkor inkább a saját megyémben lévő fiatalok segítése lehet az „új motiváció”, amiben ki lehet teljesedni.

Mikor, milyen célokkal kezdted el a játékvezetést?

Nem voltam kiemelkedő labdarugó, de mindig „okosabbnak” gondoltam magam a mérkőzések játékvezetőinél. Így hát úgy éreztem majd én megmutatom, hogy jobban tudok vezetni, mint Ők. Anno 2010-ben kispályás játékvezetőként kezdtem a játékvezetői „karrieremet”, és a kispályás játékvezetőknek azon időszakban, az oktatásásért felelős személye Szabó Imre „bácsi” volt, aki egy beszélgetésünk során említette nekem, hogy kezdjem el a nagypályás játékvezetést, mert többre is vihettem (Lehet igaza volt). A célom sose volt nagy, csak meg szerettem volna mutatni, hogy tudok meccset vezetni. Belevágtam, így 2012-ben már megyében, a nagypályás játékvezetésbe találtam magam.

Mi volt számodra a legmagasabb lépcsőfok, hogy jutottál el odáig?

Legmagasabb lépcsőfok az NBII lett, mint jv. Szerencsés embernek/játékvezetőnek mondhatom magamat, mert eléggé gyors léptekkel tudtam előre haladni. 2012-ben elkezdtem és 2015-ben már az országos keret (NBIII) tagja voltam. Azért is írtam, hogy szerencsés, mert a játékvezetésben a belerakott/fektetett munka mellett a szerencse is nagy faktor. Hiszen egyes helyzetekben, hogy jó döntést tudjál hozni, „eltaláld” azt a szituációt, olykor jókor, jó helyen kell lenned, és nem csak a tanult könyv alapján, helyezkedésekre alapozva, hanem a szerencsébe is kapaszkodva. Mondhatni így szerencsés játékvezető voltam. Országos keretben az első 3 évben, 2018-ig az NBIII-ban vitézkedtem és utána a vezetőknek is köszönhetően, akik láttak bennem fantáziát juthattam el az NBII-be, mint játékvezető.

Kik segítették a fejlődésed, ki, mi az aki, ami a legnagyobb hatást gyakorolta rád?

Rengeteg ember.

Vezetőim voltak a megyei körforgásban: Divinyi Béla, Sápi Csaba Imre, Szabó Imre. Akik jó vezetők voltak és mindig segítettek, bármikor is kerestem őket.

Az országos keretben Puhl Sándor és Hanacsek Attila Urak nevét kell megemlítenem. Szerintem, akik a játékvezetői berkekben vagy éppen a labdarúgás körforgásában voltak vagy vannak, azoknak nem kell ecsetelnem, hogy milyen kvalitású személyekről van szó és mi mindent tettek a honi játékvezetésért.

Az említett vezetők, egyaránt mind segítették a fejlődésem. Az országos akadémiai képzésében akkor még Hanacsek Attila Úr volt a vezető, és minden egyes levezetett mérkőzésemet elemeztük személyesen, „tantermi” körülmények között. Nagyon hasznos és rettentő megtisztelő volt, hogy egy ilyen képzésbe is be tudtam kerülni az országos játékvezetői karrierem során.

Természetesen nagyon sok mindenkit meg kell említenem, akivel a játéktéren is együtt voltam, bár nem voltak vezetőim, de hatást gyakoroltak rám.
Kövér Tamás: Aki minden egyes mérkőzésen, ahol együtt működtünk magabiztosságot tudott adni akkor is, ha éppen nem volt tökéletes a vezetés.

Veizer Roland: Aki kiemelkedően tudta irányítani a mérkőzések áramlását, és minden egyes „nehéz” játékossal szót tudott érteni.

Berke Balázs: Aki a lazaság megtestesítője, napjainkban is.

Berecz Attila: Akinél nyugodtabb ember nem ismertem a mérkőzéseken, akármennyire is feszült volt a mérkőzés.

Kiss János: Akit bár vezetni nem láttam, csak mentor szerepben találkoztam vele, de őszintébb és segítőkészebb emberrel nem találkoztam. Ő megforgatta benned a tört is ha kellett, de később őt igazolta az a szúrás is!

Nazsa Tamás: Akivel együtt voltunk NBII-ben is, és nála azt tudom kiemelni, ahogyan, mint játékvezető, a háttérben tudott maradni a mérkőzéseken és csak akkor lépett elő ha kellett.

Tóth Tamás: Aki bár utánam kezdte el a játékvezetést, de mindig támogatott bármi is történt (sérülés, rossz meccs, stb). Ő volt és remélhetőleg lesz is a bástya a játékvezetésben és azon kívül is.

Mark Clattenburg: Örök, külföldi kedvenc játékvezető.

Egyetlen egy embert, külön nem tudok kiemelni, mert mindenki hozzárakott ahhoz, hogy jobb legyek és egy játékvezetői lélek nem egy emberen múlik, hanem az emberek összessége, akik segítenek a pályafutásod során, mérkőzések alkalmával.

Hogy élted meg az elmúlt időszakot?

Egy sérülés – különösen, ha komoly – sose jön jókor, főleg akkor nem, amikor a fizikai állapotod csúcsán vagy. Mindig előre kellett tekinteni és amikor már úgy éreztem, hogy minden rendben, az első szakadás után jött a pofon és újból kezdhettem elölről mindent, hiszen újra elszakadt – másodjára is- az achillesem.
Nagyon nehéz volt fejben egyben tartani magam. Szerencsére a családom, barátaim mellettem voltak, és amikor éppen mélyre kerültem mindig visszarántottak a valóságba. Nekik köszönhetően tudtam visszatérni az NBII-be is úgy befejezni, ott a karrierem, ahogyan mindig is szerettem volna.

Emlékezetes sztorik, mérkőzések?

Rengeteg van.

Van jó és rossz is, de hát az ember csak a jóra emlékszik, majd az idő előre haladtával, a rosszra nem.

NBII-ben ugyebár nem mindig vezettük, hanem tartalék játékvezetőként is tevékenykedtünk. Tehát momentán kívülről néztem és belülről a szetten keresztül hallottam a mérkőzést. Egy Cigánd – Zalaegerszeg mérkőzés ugrott be, amit Veizer Roland vezetett, és kialakult egy komolyabb tömegjelenet (10-12 ember egy bolyban). Roland elővette a legjobb nyelvtudását és hát nem kellett félteni. Tudni kell, hogy a játéktéren az adott pillanatban hazai és vendég oldalon egyaránt, a magyar mellett elég sok nemzet képviselte magát.

Ilyenkor előfordul, hogy egy komolyabb tömegjelent „rendberakása” akár hosszú percekig is eltarthat, de itt mielőtt még nagyobb lett volna az utcai harc, gyorsan le lett rendezve az egész, hiszen Roland, akit csak talált, szóban rendezett angolul, románul és magyarul, egymás után. Játékvezetőként mindenki arra törekszik, hogy a nagy konfliktusokat így rendezze le. Számomra örök emlék marad.

Saját példát hozva pedig a leggyorsabban egy Füzesgyarmat – Cegléd, amit feltétlenül megemlítenék, egy kupamérkőzés volt.  Kezdés előtt kerestem a sípom, de hát bent hagytam az öltözőben. Mondtam a kollégáknak, hogy befutok érte. Miközben az öltözőből visszafutottam volna a pályára, telibe fejeltem a játékoskijáróban, az alacsonyan lévő vasoszlopot. A rendező szedett össze a földről, mert akkorát estem, és mint utólag kiderült agyrázkódással, a szemem alatt meg egy szép nagy lila folttal sikerült lehozni a mérkőzést, tökéletesre az ellenőr szerint (hozzáteszem, nem sok mindenre emlékszem a mérkőzésről, mert az agyrázkódás miatt kiesett egy pár jelenet). 

Mit gondolsz a legnagyobb erősségednek?

Legnagyobb erősségem szerintem a kitartásom és a mérkőzéseken való koncentrációm, és a döntési képességem helyessége, pontossága.

Van-e hiányérzeted, mi az, amiben úgy érzed, hogy elmarasztalnád önmagad?

Nincsen, mert ha azt keresném, akkor szomorúan fejeztem volna be az országos játékvezetést.

Ha kifognád az aranyhalat, mi az, amit még kívánnál, kívántál volna tőle?

Játékvezetésben valószínűleg az lenne, hogy NBI-es mérkőzésen bemutatkozhassak, de mivel az aranyhal elúszott, így ez a kívánság vele együtt ment. 

Milyen elképzeléseid vannak a jövőt illetően?

Megyei játékvezetőként folytatom a pályafutásom, ahonnan elindultam. A játékvezetést nem egyszerű elengedni, mert ez egy életérzés. Nem szűnhet meg egyik napról a másikra. Remélhetőleg a feltörekvő fiataloknak át tudom adni azt a tudást / tapasztalatot, amit én kaptam anno azoktól, akikkel működtem. Ha pedig egyszer abbahagyom, gondolom majd ellenőrként tevékenykedek tovább és a nem a DKV buszokra gondoltam , hanem a játéktér közvetlen közelében!

Mit üzennél a következő generáció(k) tagjainak?

Tegyetek azért, hogy amit el szeretnék érni, azt érjétek is el, hiszen amennyi munkát fektetsz bele a héten a felkészülésbe, olyan lesz a mérkőzésed a hétvégén. Kitartás, munka, és alázat! Meg persze mindig magatokkal foglalkozzatok, mert azzal nem lesztek jobbak, ha másoknak szurkoltok azért, hogy „elrontsanak” valamit a mérkőzésen! Csak magatokkal és azzal a csapattal foglalkozzatok, annak a sikeréért tegyetek meg mindent, akikkel az adott mérkőzésen vagytok!

Bármi, amit még zárógondolatként szeretnél elmondani?

Köszönöm mindenkinek, akik segítettek azon az úton, hogy idáig eljuthassak! Nélkülük ez nem sikerülhetett volna! Mindig az volt a filozófiám, hogy nem egyedül vagyok a pályán, hanem a csapatommal! Jövőben is ez lesz!

Remélhetőleg az a Nagy Norbert fog megmaradni nekik az emlékezetükben, aki mindig kirakta a pályára azt, ami van benne, és sose vett semmit sem félvállról!

Sok sportbarátot és igazi barátot is szereztem a pályán és azon kívül is, a játékvezetésnek köszönhetően!