Portré: Németh Lajos

2020-04-25 06:40:41
Németh Lajos |

1986-os mexikói VB-n is járt Németh Lajos!

Németh Lajos 1944. augusztus 14-én született Gyomaendrődön. Első csapata a Gyomai SE volt, majd a katonaideje egy részében a Honvéd Szalvai SE együttesében játszott. Ott figyeltek fel rá a Bp. Honvéd vezetői, felvezényeltették a fővárosba. A tehetséges csatár az 1967-es bajnoki évben tíz mérkőzésen játszott a piros-fehéreknél az élvonalban, két gólt szerzett. 1968-ban visszakerült szülőmegyéjébe, a Békéscsabai Előréhez. A második vonal gólkirálya lett, az 1973–74-es idény végén feljutott a lila-fehérekkel az első osztályba. A következő négy szezonban, 1978 tavaszáig az első osztályban futballozott. 101 mérkőzésen játszott a legmagasabb osztályban. 1974-ben, még NB I/B-s játékosként, éppen Békéscsabán, szerepelt az utápótlás-válogatottban, a hollandok elleni Eb-negyeddöntőben. Csereként beállva góllal segítette a Gujdár – Varga S. (Virágh), Kocsis I., Csorna, Vépi – Dunai III, Kunszt – Pénzes, Németh L. (Komjáti), Kiss T., Becsei csapatot a győzelemhez. (Játszott később a szovjetek elleni, harkovi elődöntőben is. Bár a döntőkben már nem lépett pályára, utánpótlás Európa-bajnoknak mondhatta magát.)

Visszavonulása után a játékvezetők táborába lépett. 1981 és 1992 között működött az NB I-ben, 1983 és 1990 között volt FIFA-kerettag. Sok különleges találkozón vezetett, egyik volt ezek közül az 1989. júniusi Szeged–Vasas osztályozó. Vezetett két Magyar (Népköztársasági) Kupa-döntőt, először 1984-ben a Siófok–Rába ETO, majd 1992-ben az Újpesti TE–Vác találkozót.

Játékvezetői pályafutásának legemlékezetesebb sikere a mexikói világbajnokságon való részvétele volt. Az 1986-os Mundialon vezetőbíróként működött közre a Dánia–Skócia találkozón, további öt mérkőzésen pedig partjelzőként segédkezett.

2014. januárjában, 69 évesen hunyt el.

Képes Sport 1986-ban az alábbiakat írta:

Az a nap is pontosan úgy kezdődött, mint a többi. Reggel felkelt, felült a kerékpárjára, elhajtott a munkahelyére, ott végezte szokásos teendőit Amikor estefelé hazament, mint mindig, akkor is bekapcsolta a rádiót. A sporthírek alatt azonban belemarkolt a karosszék támlájába, percekig szóhoz sem jutott, felesége, aki közel húsz éve hű társa, megijedt. Jól ismeri férjét, szeméből, arckifejezéséből a nehéz pillanatokban is tudott olvasni. Most azonban valami olyasmi történt, amit ő sem volt képes megfejteni. A végtelennek tűnő időt végül is 16 éves Attila fiuk törte meg: „Apu, utazol Mexikóba!?!?”

Németh Lajos és családja azon a hideg, borús, ködös, ám szám ukra csodálatos januári estén tudta meg, hogy a FIFA jelölte a magyar bírót a világbajnokságra. Másnap állandóan foglalt volt a Városi Tanács Sportfelügyelőségének telefonja — itt főelőadó Németh Lajos —, mindenki gratulált neki, sorra kapta az üdvözlő táviratokat.

Pedig az, hogy végül is őt választották, nem meglepetés. Eddigi játékvezetői múltja, rendszeres kiváló minősítése alapot adott arra, hogy a legnagyobb tornán, a Mundiálon is számítsanak rá.

Németh Lajos 42 éves, 101 mérkőzést játszott az élvonalban, tíz alkalommal a Bp. Honvéd mezében, a többit szülőföldje, a Békéscsaba színeiben. Az argentínai vb évében, 1978-ban hagyta abba a futballt, s tulajdonképpen ekkor döntötte el, hogy rablóból pan­dúr, azaz játékosból bíró lesz.

Három évvel később, 1981. augusztus 21-én, a Csepel— PM SC mérkőzésen mutatkozott be — sikerrel. Igaz, akkor még nagyon szerény, amatőrök számára is alig ajánlott 200 schillinges órával vezette a mérkőzést, volt is bonyodalom belőle, bőven.

Az óra természetesen elromlott, vagy izgalmában talán ő nyomta meg, kétszer, a lényeg az, hogy segítőinek köszönheti, senki nem vette észre a kínos helyzetet. Amilyen rosszul sikerült a bemutatkozás — mármint a balszerencsés időmérés miatt — annál jobb volt a folytatás.

Azóta 62 mérkőzésen bíráskodott az élvonalban, s 61-szer lengette a zászlót. Vezetett vb-selejtezőt (1), barátságos, nemzetek közötti találkozókat (2), ifjúsági E b- (5), UEFA Kupa- (1), K E K - (4), BEK- (2) mérkőzéseket.

Németh Lajos most a világbajnokságra, Mexikóra, az ottani körülményekre, s a tét miatt rendkívül nehéz mérkőzésekre készül.

Nem járt még az amerikai kontinensen, bújja a könyveket, a szakirodalmat. Erőnléte kiváló, hetente háromszor — felesége fogalmazása szerint — kifejezetten önsanyargató edzéseket tart, s a többi napon sem marad el a futás, a gimnasztika, és természetesen a kerékpározás.

Munkahelyén nem csak a számára kedvező időbeosztás kialakításában segítik, hanem abban is, hogy minél jobban tanulja a német nyelvet, naponta 2—3 órát beszélgetnek vele németül, s arra is marad idő, hogy a spanyolt annyira elsajátítsa, hogy ne lehessen eladni az aztékok földjén.

Hatodikként — Hertzka Pál, Zsolt István, Dorogi An dor, Emsberger Gyula, Palotai Károly után — fújja a sípot a Mundiálon, és így e sorozat nem szakad meg, a magyar játékvezetők 1954 óta minden világbajnokságon részt vesznek.

Ars poeticája: kiállítani sokkal könnyebb, mint pályán tartani.