Farkas Ádám



Interjú Farkas Ádámmal

Farkas Ádám - Régió kupa - forrás: facebook.com Forrás: facebook.com - Farkas Ádám - Régió kupa.

A játékvezetés szenvedély és életforma, de a szerelmet is ennek köszönhette – interjú a visszavonuló Farkas Ádámmal

A tavaszi első fordulóban rendezett Kisvárda–Ferencváros mérkőzésen búcsúzott a játékvezetéstől Farkas Ádám, aki 214 mérkőzésen fújta a sípot az NB I-ben. A Sportálnak adott interjújában beszélt egy mindent eldöntő rendezvényről, sérülésekről, szerencsés és balszerencsés fejleményekről, illetve a játékvezetés utáni életéről is.

Engedje meg, hogy egy friss eseménnyel kezdjünk, ugyanis nemrég nevezték ki Heves vármegyei igazgatónak. Váratlanul érte a felkérés?

Már nem terveztem hosszabb távra a játékvezetésben, sajnos az utóbbi években sokszor voltam sérült. Így amikor az MLSZ-től felkértek, úgy döntöttem, eljött az idő belevágni valami újba.

Követte a megyei futballéletet vagy sok újdonságot hozott az új feladatköre?

Természetesen sok újdonságot hozott és hoz is. Azért bemutatkoznom senkinek nem kellett, és én is ismertem szinte mindenkit. Az amatőr fociban nőttem fel, egy észak-hevesi faluban, Istenmezején. Én is labdarúgóként kezdtem, és a kilencvenes években itt olyan futball-láz volt, hogy az megszerettette velem a sportágat. A megyei futball még az NB I-ben is a szívem csücske maradt, szabadnapjaimon is jártam a pályákat. Tehát nem távolodtam el a közegtől, és minden tiszteletem azoké, akik ezeken a kis településeken is életben tartják a labdarúgást.

FARKAS ÁDÁM A KISVÁRDA–FERENCVÁROS MECCSEN BÚCSÚZOTT

Ön viszont magasabb szinten vezetett, egészen a tavaszi első fordulóig, amikor elbúcsúzott a Kisvárda–Ferencváros bajnokival. Mikor hozta meg a döntést a visszavonulásról?

Pár nappal előtte, az edzőtáborban történt a bejelentés. Nem akartam nagy felhajtást csapni az esemény körül, a meccsre is úgy mentem ki, hogy nem foglalkozom ezzel, a kollégáimat is erre kértem. Fontos volt számomra, hogy az utolsó bajnoki ne rólam szóljon, és szerencsére nem voltak kritikus szituációk, sportszerűek voltak a csapatok, úgyhogy jó szívvel gondolhatok vissza erre a mérkőzésre.

 

Sérülésekről beszélt korábban, emiatt döntött úgy, hogy 42 évesen visszavonul?

Nem csak a sérülések miatt, ennél összetettebb a kérdés. Már korábban megfogalmazódott bennem ez a gondolat, egyre nagyobb kihívást jelentett, hogy hosszabb távon olyan fizikai állapotban maradjak, ami elvárható az élvonalban.

Milyen sérülései voltak?

Elsősorban izomsérülések. 2022-ben járt rám leginkább a rúd, akkor izomsérülésem, koronavírusom, sérvműtétem és egy otthoni forrázásos balesetem is volt. Abból is vissza tudtam jönni, többször felálltam a padlóról, de hosszabb távon jelentett már nagy kihívást fenntartani a megfelelő állapotot.

 

A FIFA-keretből is ezért távozott 2023 végén?

Ez egy életszerű döntés volt. Nekem már nem volt reális esélyem arra, hogy előrébb lépjek, így jogos, hogy a fiatalabb kollégák kapjanak lehetőséget. Remélem, elérik a céljaikat, egyébként nagyon örülnék, ha a jövőben újra lenne magyar játékvezető az UEFA elit kategóriájában.

Egyike volt annak a 12 játékvezetőnek, aki 2013 nyarán elsőként kapott profi szerződést Magyarországon. Ez jóval nagyobb igénybevételt is jelentett?

Addig is professzionális szemlélettel működtünk, de a hivatásos státusz bevezetésével olyan támogatást kaptunk, amely korábban elképzelhetetlen volt. Természetes, hogy a velünk szemben támasztott követelmények is nagyobbak lettek. Egyébként nagyon örülök, hogy mennyit változott a magyar futball infrastruktúrája, színvonala, mióta 2009 tavaszán egy MTK–Kaposvár mérkőzésen bemutatkoztam az NB I-ben. Büszke vagyok rá, hogy aktív résztvevőként végigkísérhettem a magyar labdarúgás fejlődését.

Vannak olyan mérkőzések, amelyekre szívesen emlékszik vissza, vagy olyan, amit inkább feledne?

Utóbbival kapcsolatban egy olyan esetet idéznék fel, amikor egy szabálytalanságnál nem tudtam, hogy két játékos közül melyiknek kell sárga lapot adnom. Persze nem volt szerencsém, rossznak mutattam fel a lapot, pedig a másiknak már volt egy sárgája, így ki kellett volna állítanom. Ha lett volna VAR, javításra kerül a nyilvánvaló hiba. Nem konkrét meccshez kapcsolódik, de ha történt egy sérüléssel járó súlyos szabálytalanság, és nem állítottam ki a vétkest, az mindig bántotta a lelkemet. Pozitív oldalon azt említeném meg, hogy több Újpest–Ferencvárost vezettem, ami itthon a szakma csúcsa. Kiemelnék még egy 2013-as Győr–Ferencvárost, amikor az FTC már kezdett feljebb jönni, de a Győr és a Fehérvár küzdött a bajnoki címért. Nos, ekkor lett bajnok a Győr, telt ház, játékvezetői szempontból nagyon nehéz meccs volt, ami egy büntetővel dőlt el a győriek javára, és három piros lapot osztottam ki. De pozitívan jöttem ki belőle.

AZ EMLÍTETT GYŐR–FERENCVÁROS MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA

És a nemzetközi porondon?

2015-ben lettem FIFA-kerettag, és rendkívül szerencsés voltam. Sérülés miatt sajnos visszavonult Fábián Mihály, így friss nemzetközi játékvezetőként bekerültem Kassai Viktor csapatába. Alapvonali játékvezetőként eljutottam a 2016-os Európa-bajnokságra, ahol jó teljesítményt nyújtottunk, de ugyanilyen szép emlékek számomra a BL- és Európa-liga-mérkőzések, de mondhatnám szinte az összes nemzetközi találkozót.

Ha valaki a 2009-es bemutatkozása után azt mondja, hogy 15 év múlva 214 élvonalbeli meccsel és 9 év FIFA-kerettagsággal a háta mögött vonul vissza, aláírta volna?

Azonnal. Az ember álmodik, de én azért reálisan néztem a dolgokat. Én már a megye I-es kerettagságomra is nagyon büszke voltam. Az NB I-ben is először stabilizálni akartam a helyemet, rövid távú célokat tűztem ki magam elé. Szerintem senki nem születik úgy, hogy játékvezető akar lenni. Nálam úgy kezdődött, hogy a tanulmányaim befejezése után családi vállalkozásban a vendéglátásban dolgoztam, és nálunk volt a gyöngyösi játékvezetők év végi rendezvénye. Apukám már korábban noszogatott, hogy próbáljam ki a játékvezetést, én viszont vonakodtam, mert akkor még játszottam. Több játékvezetőt ismertem a pályákról, de ezen a rendezvényen megfogott a hangulat. Annyira jó társaság, összetartó brigád volt, hogy még aznap este beiratkoztam a tanfolyamra. Emellett itt ismertem meg a feleségemet, Urbán Esztert, aki még mindig aktív játékvezető, FIFA-kerettag, és a szerelem is segített, hogy megragadtam közöttük. Eszter szakmailag és beilleszkedésileg is sokat segített.

Központi téma otthon a játékvezetés?

Persze. Van két kislányunk, így azért igyekszünk a családi életünkkel is foglalkozni. Úgy érzem, kicsit elfogultak vagyunk a másikkal, de segítettük egymást, ha a másik maga alatt volt. A gyerekek elfogadják, hogy ha meccs van, mi azt nézzük, addig ők zenét hallgatnak és táncolnak. Őket nem érdekli a futball, balettozni járnak.

Maradt önben hiányérzet akár a hazai, akár a nemzetközi porondot nézve?

Nem, ugyanis semmi nem történik véletlenül. Nemzetközi szinten talán többet kihozhattam volna a pályafutásomból, de egy adott pillanatban nem voltam elég jó, vagy éppen fizikai szempontból nem tudtam átugrani egy akadályt. Ezt már nem bánom. Érdekes, mert a fizikai felkészültségem hosszú időn keresztül az egyik legnagyobb erősségem volt. Nem hiányérzet, de visszatekintve azt kiemelném, hogy nagyon fontos megélni és élvezni a legszebb pillanatokat. A játékvezetés szenvedély és életforma. Ennek a gondolatnak a mélységét is egy meghitt másodpercben értettem meg. Az utolsó hármas sípszó pillanatában…

 

Hozzászólások