Bana állt a kapuban. A 11-es pontra Csernefalvi tette le a labdát. Az ítéletvégrehajtó nekifutott vagy négy méterről, Bana meg kijött a kapuból, s elmozdult jobbra. És Csernefalvi pontosan Banába rúgta a labdát.
— Űjra rúgom — rendelkezett Csernefalvi. — Kijöttél a gólvonalról, s a rúgás előtt elmozdultál.
Bana tiltakozott, de aztán kénytelen volt belenyugodni az ítéletbe.
Délután két óra. A hivatalos foglalkozásig még pontosan hatvan perc volt. A leglelkesebb bírók azonban már a pályán voltak. A többiek pedig az öltözőben készülődtek.
A foglalkozás előtt beszélgettünk Vadas Miklós mesteredzővel, a bírók mesterével. A kitűnő szakember már évek óta nagy lelkesedéssel vezényli a „síposok” foglalkozásait.
— A labdarúgókhoz hasonlóan, a bírók is készülnek az idényre — indította beszélgetésünket. — Az idény befejezése után teljes, majd aktív pihenő következett. Ezután elő- alapozáson vettek részt. Január 22. óta itt, a Népstadion edzőpályáján tartjuk az alapozó és a formába hozó gyakorlatozást. Persze nálunk más a helyzet, mint a labdarúgóknál. Hetente egyszer tudunk csak összejönni. S azt is figyelembe kell venni, hogy a 30 évesektől egészen az ötvenesekig minden évjárat megtalálható nálunk.
— Es a vidéki játékvezetők?
— Ok is készülnek. Ott ahol többen vannak: közös, ahol csak egy-egy országos kerettag van — magányos a gyakorlás. Persze pontos edzésterv alapján. Ugyanis valamennyiüknek megküldtük a programot.
— Mit csinálnak ma?
— A szobrok körüli nagyon jó atlétilcai pálya pontosan hatszáz méter. Nyolcszor teszik meg ezt a távot, váltakozó iramban. Egy-egy kör után előkerül a gyógylabda, a futball, s egymást követik a gimnasztikái gyakorlatok is.
— Es közvetlenül az idény előtt?
— Akkor már előtérbe kerülnek a rövidtávú vágták is. Ötször 10, 20 és 30 méteres távok váltják majd egymást.
Fél három, „összeáll” az első nyolcas csoport. Nekivágnak a távnak. Petri Sándor vezeti őket. Néhány pillanat múlva eltűnnek az egyik szoborcsoport mögött.
Üjak érkeznek. Müncz György és társai bemelegítő gyakorlatokat végeznek.
Fél négy. Gyors terepszemlét tartunk. Már öt csoport gyakorol. Kettő fut, egy gimnasztikázik, kettő pedig a gyógylabdával birkózik. Jaczina a nagylabdát gyötri, Hévízinek a kicsi jut.
— Kinek-kinek magassága szerint — mondja nevetve Gere Gyula, az egykori FIFA-bíró, aki nem hagyna ki egyetlen foglalkozást sem.
— Milyenek a mai játékvezetők?
— Ügy érzem, felnövőben van egy új. tehetséges nemzedék — jegyzi meg. — Budapesten és vidéken is sok az ügyes, nagy jövőt sejtető fiatal.
Négy óra is elmúlt, mire minden csoport végigskál&zta az előírt programot: a 4800 méteres futást — nyolc szakaszban —, a gimnasztikái és a technikai gyakorlatokat.
— Most játék következik — vezényelt Vadas Miklós.
Gyorsan előkerülnek a fehér mezek, azután kétszer 10-
es csapatokkal elkezdődik a játék. A síp Vadas Miklós szájában.
— Csak a legvégső esetben állítom meg a játékot — figyelmezteti a csapatokat. — Tessék keményen játszani, nem kisasszony-futball a modem labdarúgás!
Ezek után feljegyezzük a két összeállítást. Fehér mezesek: Jaczina — Borsos, Barna, Nagy G., Nagy B., Balogh, Geiger, Eöri, Jurinkovics, Maczkó II. Bordó melegítősök: Lauber — Tompa, Tátrai, Dorozsmai, Somlai, Hévízi. Müncz, Kuti, Nagy E., Bana.
Nem mindennapos csata Indul.
— Ügy tűnik, a bordó melegítősök jobbak — mondja Halász Mihály, aki kézsérülése miatt nem játszhat.
S mintha Somlai igazolni akarná, gyors egymásutánban kétszer is Jaczina hálójába vágja a labdát. De aztán fordul a kocka. Előbb Győri, majd Kuti (öngól) talál a kapuba, s végül Geiger adja meg a kegyelemdöfést. Nyernek a fehérek 3:2-re.
A vesztes csapat tagjai körülfogják a bírót, de az hajthatatlan. Megadja Geiger gólját.