1994 decemberében tettem játékvezetői vizsgát a Miskolc Körzeti J.B-nél, Geró Gábornál. Azonnal működni is kezdtem, majd 15 és fél évesen levezettem első felnőtt mérkőzésemet, a Kisgyőr-Emőd (3-3) találkozót. Augusztus 20-a volt, lovasnapok, az osztályhoz képest sokszoros nézőszám.
Mindössze 16 éves voltam, amikor egy Sajópetri-Hangács felnőtt mérkőzés vezetésére kaptam megbízatást. A mérkőzésen két hazai kiállítás volt (egy a lefújás után), valamint még az első félidő közepén kiküldtem a pálya mellől a sporttelepen kívülre egy idősebb nézőt, aki egy biciklinek támaszkodva folyamatosan szidott engem és az ott partjelző Galán Rolit. A második félidő közepén, a kiállításkor elszabadult a pokol és a nézők a pálya felé vették az irányt. Két lehetőségünk volt: vagy maradunk és megpróbálunk az öltöző felé araszolni, vagy a végeláthatatlan messzeségbe futásnak eredünk. Az előbbit választottuk ? vesztünkre. Hatalmas ökölcsapások, köpködés közepette sikerült az öltöző közelébe jutnunk.
Már csak pár méter volt hátra a megváltást jelentő öltözőépület biztonságos kapujáig, amikor oldalról egy bicikli vágódott az oldalamnak, feladója természetesen a korábban kivezettetett szimpatikus idős bácsi volt. Rengeteg nagyszerű játékvezető működött abban az időben, akiktől nagyon sokat tanultam. Pecze Pista nevét emelném ki, akihez attól a pillanattól kezdve nagyon erős viszony fűz, s tanácsaival a mai napig rengeteget segített nekem. Kijutott bőven nehéz pillanatokból abban az időben, gondolok itt egy Mád-MVSC mérkőzésre, melynek eseményei után Csorba Laci tartotta bennem a lelket.
22 évesen lettem NB I-es játékvezető, a JB Elnöke Puhl Sándor volt. A Békéscsaba-Videoton (0-2) mérkőzésen mutatkoztam be az élvonalban. Szerencsére ez nagyon jól sikerült. 2007 januárjától lettem FIFA játékvezető a Vágner László által vezetett JB Elnökségnél, amellyel életem egyik nagyálma vált valóra.
Tavaly októberben vezettem a 100. élvonalbeli mérkőzésemet, az MTK-Kaposvár találkozót, jelenleg 116 levezetett NB I-es mérkőzésnél tartok. Nagyon büszke vagyok arra, hogy bekerülhettem a Kassai Viktor által irányított játékvezetői team-be kiegészítő asszisztensként, vagy konyhanyelven mondva alapvonali asszisztensként. Egész életem eddigi legnagyobb játékvezetői élménye is ennek köszönhető, a május 28-i Bajnokok Ligája Finálé, a Barcelona és a Manchester United csapatai között.
Csodálatos dolog volt kivonulni a csapatokkal és felsorakozni az egész világ elé. Nagyon boldog voltam, hiszen az UEFA ellenőrei, vezetői elégedettek voltak a munkánkkal. Szintén örök emlék marad a teljesség igénye nélkül az Inter-Bayern München, Valencia-Manchester United és a Bayern München-Manchester City mérkőzés, ahol hasonló szerepkörben működhettem. A jövőre nézve igyekszek szintén maximális odafigyeléssel készülni a mérkőzésekre. Remélem, hogy minél tovább szolgálhatom ezt a csodálatos sportot és a játékosok továbbra is partnereim maradnak.