Nem kell hozzá nagy matematikai készség, hogy kiszámítsuk: Magyarországon senkit sem sértegetnek annyian, mint a labdarúgó-mérkőzéseit játékvezetőit. Az NB I-ben a legnagyobb a közönség, tehát itt a leghairsányabb a füttykoncert. Az alsóbb osztályokban már kevesebb a néző, de annál kitartóbb a fütty. S minél lejjebb megyünk az osztályok rangsorában, annál több a sértés, sőt az inzultus, a tettlegesség is.
Mégis mindig akadnak, akik „vállalják a veszélyt”, elmennek játékvezetőnek, pedig tudják, mennyi „jókívánságban” lesz részük.
Egyetlen játékvezető sem örül a füttynek; mindegyikük közmegelégedésre szeretne működni. Az alsóbb osztályúak feljebb próbálnak jutni, az NB I-eseknek a nemzetközi minősítés a céljuk s nem érdekük, hogy elvágják maguk előtt az utat. A FIFA bírók már presztízsből sem engedhetik meg maguknak a részrehajlás gyanúját.
A Játékvezetők Testületé is nagyon ügyel arra, hogy tagjai a leg- korrektebbül, a szubjektivitást kiküszöbölve, a szabályok szellemében bíráskodjanak. Minden NB I-es mérkőzésen megjelenik egy ellenőr is, aki osztályozza a játékvezető tevékenységét és részletes jelentést is készít. A jelentést megtárgyalja .íz ellenőrző bizottság és ha a játékvezető nagyobb hibát követett el (például nem adott meg egy jogos tizenegyest), maga elé idézi a bírót, aki megkapja a megérdemelt fejmosást. A jelentést és az osztályzatot nagyon komolyan figyelembe veszik a bíróküldésnél és a minősítésnél is.
A biztonság kedvéért több mérkőzésre szuperellenőrt is küld a JT. Az ellenőrök nem tudnak egymásról, csupán akkor derül ki, hogy szuperellenőr működött, amikor összevetik a jelentéseket. Alapelv, hogy egy- egy bírót csak azonos vagy magasabb képesítésű játékvezető ellenőrizhet. Az ellenőrök között van jó néhány volt FIFA bíró is, tehát a magyar FIFA játékvezetőknek is van megfelelő ellenőrük.
A z ellenőrzés és a kiválasztás is gondosan történik. Hosszú az út, amíg valaki eljut az NB I-ig. A legtöbb kezdő először serdülő, ifjúsági, majd megyei és Budapest-bajnoki mérkőzéseket vezet, aztán jönnek a Nemzeti Bajnokság osztályai, végül pedig a csúcs: az NB 1. Idén négyen léptek a legfelső osztályba: a 35 esztendős budapesti Somlai Lajos, az ugyancsak budapesti, 38 éves Pusztai Jenő, a 42 esztendős kecskeméti Hegyes Gyula és a 46 éves szegedi Kasza Ferenc.
A szegedi újonc NB I-es játékvezető életkora is jelzi, hogy ma már — nagyon helyesen — az MLSZ elnöksége megadja a működési engedélyt a 45 évnél idősebb játékvezetőknek is. Nincs korhatár, mindenkit egyénileg bírálnak el. Szinte pótolhatatlan hiányt jelentene, ha az idei bajnokságban már nem működhetnék az NB I-ben a 49 éves Aranyosi, a 48 éves Fehérvári, a 47 éves Gere, Soós Gábor és Kaposi, vagy a 46 esztendős Vadas, illetve Zsolt István. Ha ezek a játékvezetők hibáznak is esetleg az egyes mérkőzéseken, biztosan nem a koruk miatt tévednek majd ...
A játékvezetőkre is vonatkozik az a közmondás, hogy senki sem próféta a maga hazájában. Külföldön nagy a magyar bírák tekintélye. Heten szerepelnek a FIFA keretében (Zsolt, Gere, Emsberger, Schopp, Bi- róczky, Wottava és Bírcsák) s közülük az első három az UEFA keretének is tagja. Idén már három jelentős mérkőzésen bíráskodtak magyarok (Gerééknek olyan sikerük volt Isztambulban, hogy mindhármukat ott-tartották egy-egy bajnoki mérkőzés vezetésére is), tavaly pedig Görögországtól, Ciprustól kezdve egész Barcelónáig jártak magyar bírók: összesen 62-szer működött külföldön magyar játékvezető, illetve partjelző. Aki azonban alkalmas egy Európa- bajnoki mérkőzés levezetésére, nem biztos, hogy megfelel egy hazai rangadóra. Legalábbis ezt az állítást igazolja a külföldi játékvezetők magyarországi szerepeltetéséről készült statisztika. Az 1962—63. évi bajnokságban húsznál is több mérkőzést vezetett külföldi bíró, de még tavaly is jugoszláv, illetve csehszlovák játékvezetője volt az FTC—Vasas, az FTC—Honvéd, az U. Dózsa—FTC és az U. Dózsa—Vasas rangadónak. A szakemberek nem voltak elragadtatva ezeknek a játékvezetőknek a működésétől, de kétségtelen, hogy a külföldi bírák szerepeltetése — legalábbis a mérkőzés előtt — megnyugtatja a kövéleményt és az érdekelteket. Idén nem jelölték ki előre azokat a mérkőzéseket, amelyekre külföldi bírót akarnak hívni. A bajnokság alakulása majd jelzi, melyek lehetnek azok a rangadók, amelyeken külföldi játékvezetőt vesznek igénybe. Az NB I-es mérkőzések játékvezetőit a februárban összeállított 28 tagú keretből jelölik ki.
Néhány változást vezetnek be a bírói gyakorlatban. így például megszüntetik a játékosok felírását, mert ez a fegyelmezési módszer nem vált be. Az történt ugyanis, hogy a játékvezetők a kiállítás helyett is sokszor csak felírták a játékosokat. Szerepelt például az egyik bírói jelentésben, hogy a salgótarjáni Kocsis a következőképp szólt oda a játékvezetőnek: „Mondja, mi a :... nak van síp a szájában, ha nem fütyül?!” A büntetés egyszerű felírás lett. Volt olyan forduló, amikor az NB I—II mérkőzésein összesen 37 játékost írtak fel, holott jónéhányukat ki kellett volna állítani... Az MLSZ két fegyelmi bizottsága kétféleképp bírálta el a háromszor felírt játékosok ügyeit, legfeljebb abban volt egységes a két bizottság, hogy sokszor csak figyelmeztetésben részesítette a delikvenseket. Figyelmeztetéssel tehát jól el voltak látva a játékosok, csak éppen senki nem vonta őket felelősségre a durvaságért, sportszerűtlenségért. Idén a JT megköveteli tagjaitól, hogy minden esetben állítsák ki azt a játékost, aki rászolgál erre a büntetésre.
A szabadrúgások végrehajtásánál is lesz változás. A labdát azonnal, minden várakozás nélkül el lehet rúgni, de ilyenkor a játékos nem tarthat arra igényt, hogy az ellenfél csapatának tagjai 9 méter távolságban legyenek. A végrehajtás tehát akkor is szabályos, ha a labda a rúgás után a közelben álló ellenfélbe ütközik. A játékosnak azonban joga van arra Is, hogy a rúgás elvégzése előtt kérje a játékvezetőtől a 9 méter betartását. Ebben az esetben csak bírói jelre lehet elrúgni a labdát. (Ez vonatkozik a szögletrúgásra is.) Az időhúzást, a sorfal élőremozgását és a hasonló sportszerűtlenségeket a játékvezetőnek az eddiginél szigorúbban kell büntetnie. Az eljárás: figyelmeztetés, majd kiállítás.
A játékvezetők elméletileg és gyakorlatilag is felkészültek a bajnoki idényre. Most már a felkészülés eredményére vagyunk kíváncsiak. Vajon kevesebb lesz-e idén a kifogás a bírók ellen és végre ők is „próféták.” lesznek-e saját hazájukban.