Sinka Zoltán az NB III Tisza-csoportjától a Nyíregyháza Spartacus II-Nyírmada bajnokin búcsúzott el, a megyében viszont azóta is tovább folytatja a tartalmas pályafutását - írja a szabolcsjb.hu.
Idestova 1993. február elsején tette le a játékvezetői vizsgát. Fiatalabb koromban aktívan futballoztam. Az elkerülhetetlen kisebb sérülések miatt sajnos abba kellett hagynom, de mivel nem akartam végképp elszakadni a labdarúgástól, úgy döntöttem, megpróbálom a játékvezetést ? kezdte összegző visszaemlékezését.
Az első két évemet az általam nagyra becsült és tisztelt Fehér Sanyi bácsi irányítása alatt töltöttem. A nyíregyházi városkörzetben szereztem meg az alapokat, amit később kamatoztattam. A közel 16 éves labdarúgó játékvezetői pályafutásom alatt több mint 12 évig NB III-as játékvezető voltam. Ezen évek alatt sok tapasztalatot szereztem és élményekkel gazdagodtam. Azt nagyon sajnálom, hogy utánpótlás játékvezetőként az utánpótlás országos vezetőjével egy apró nézeteltérésbe keveredtem, emiatt meghiúsult a feljutás lehetősége.
Számomra az egyik legnagyobb élmény volt a Diósgyőr-Újpest juniormérkőzés vezetése. A 90-es évek végén az NB I-es meccsek előtt rendezték, és a DVTK-stadionban a végére már telt ház lett, és a borsodiak az utolsó percben szerzett góllal nyertek. Hátborzongató volt az ünneplés. Ugyanakkor a játékvezető számára a működése során vannak kellemetlen élmények is. Volt részem autós üldözésben, előfordult, hogy rendőri kísérettel tudtuk csak elhagyni a létesítményt, sajnálatos módon arra is volt példa, hogy egy szurkoló a mérkőzés közben lelte halálát a nézőtéren. A jó élmények közé tartozik, amikor a fiatal szurkolók megállítottak egy autogramért, a csapatvezetők és szurkolók gratuláltak a játékvezetésért. Találkoztam neves játékvezetőkkel is pályafutásom során, akik látták működésemet (pl. Puhl Sándor és Vágner László).
Közel azonos évben kezdtem méhészkedni, mint játékvezetőként működni. A méhészkedés nagyon jó kikapcsolódást jelent számomra. Ellentétben a futballpályával, a méhek körül csend és nyugalom van, csak a méhek halk zsongását hallani. A méhészkedést legalább annyira szeretem, mint a játékvezetést. Méhészkedni a feleségemmel és a családommal szoktam, de a futballpályára őket soha nem vittem magammal. Azt hiszem, ez mindenki számára érthető, hiszen néha olyan szavak is elhangzanak, aminek a család nem biztos, hogy örülne.